Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Kővári Klára: Tragor Ignác és a váci múzeum régészeti tevékenysége

1924-ben Tragor kérésére és Preszly Elemér főispán közbenjárására az akkor már nem működő Pest Megyei Régészeti és Néprajzi Bizottság gyűjteményét (régészeti és néprajzi tárgyakat) örökös letétként a Váci Múzeum Egyesületnek adták át.

75 Az 1920-as évek második felében kerültek napvilágra Kosdon, Tóth Sándor gazdálkodó földjén egy nagy kelta temető sírjai. A sírok többségét Tóth Sándor ásta ki, szakszerű feltárás csak 1926-ban volt, amikor a Nemzeti Múzeum Fettich Nándort és Bella Lajost küldte ki. A leletek nagy érdeklődést váltottak ki a környéken, s természetes, hogy az egyik sír feltárásánál Tragor is jelen volt.

76 Tóth Sándor a leletek nagy részét eladta, kisebb részét elajándékozta, többek között a váci múzeumnak.

77 1931-től az újjárendezett kiállítás megnyitásával megoldódott az addigi legégetőbb probléma: az Egyesület saját épülettel rendelkezett, ahol megvoltak a feltételek a nyugodt múzeumi munkához. Ennek ellenére a 30-as évek már a Múzeum Egyesület hanyatló korszakához tartoznak.

78 Jelzi ezt, hogy külső személyt bíznak meg ásatás végzésével, Gerengay Pál penci tanítót, aki 1933-ban két alkalommal folytatott feltárást Radon, valószínűleg a Bangor-hegyen. Ásatásairól semmiféle dokumentáció nem maradt fenn, nagy a valószínűsége, hogy ilyen nem is készült.

79 1935- ben a sződi Várdombon útépítéshez szintsülylyesztést végeztek, az előkerült őskori és szarmata cserepeket a váci múzeumba vitték. Ekkor határozták el, hogy megássák a Várdombot, amihez a tulajdonos készséggel hozzájárult. Az ásatásból mindössze egy napos munka lett: 1936-ban Latabár Károly négy kutatóárkot jelölt ki, feljegyzésében azonban nem említ leleteket.

80 Latabár 1935-36-ban több alkalommal járt „archaeologiai és néprajzi gyújtőutakon" Vácon és a környező falvakban (Sződ, Vácduka, Kosd, Penc, Tahitótfalu), ezeken 1935-ben 66 db régészeti és néprajzi tárgyat, 1936-ban 22 db régészeti tárgyat szedett össze. 1937-ben viszont már sem kutatóút, sem ásatás nem volt.

81 A titkári jelentésekből derül ki, hogy a szerzeményi naplót folyamatosan vezették. 1937-ben a múzeum törzsgyűjteménye 7476 tételből állt, mivel azonban egy tételre sokszor több tárgyat is felvettek, a tényleges gyűjtemény ennél nagyobb volt.

82 A szerzeményi napló sajnos nem maradt ránk (valószínűleg a II. világháború alatt semmisült meg),

83 így nem tudjuk, megfogadták-e a Főfelügyelőség 192l-es figyelmeztetését a leltározás pontosabbá tételére. Az biztos, hogy a tárgyakra nem írták rá a leltári (gyarapodási) számokat, és a cédulakatalógus sem készült el. Tragor az 1930-as években is próbálta ébren tartani a figyelmet a múzeum iránt. Az Egyesület 1933. január 6-i közgyűlésén Vác őskoráról tartott előadást, amelyben „bemutatta Vác környékének települési viszonyait jobbára a múzeumunkban őrzött emlékek alapján" - olvashatjuk a közgyűlés jegyzőkönyvében. 1936- ban megjelent, Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig című könyvét tagilletményként osztották ki. Az 1930-as évek végén azonban már beVÁCI KÖNYVEK TASTíSuc AZ EMBERI ÉLET VÁCON ÉS VIDÉKÉN AZ ŐSKORTÓL NAPJAINKIG IRTA TRAGOR IGNÁC * VÁCI MÙÏfltM fPTttfa Ft iM' rsfl 1AG1UCTWÍ«VC tegeskedett, és 1941-ben meghalt. Halála után Bán Márton addigi múzeumőr vette át az Egyesület és a múzeum irányítását. A Leíró lajstrom 1912. október 6-án nyílt meg a püspöki könyvtár épületében a Múzeum Egyesület újjárendezett kiállítása. A kiállítás katalógusát Tragor Ignác készítette el A váci múzeum ggújteméngeinek leíró lajstroma című művében, amelyet az egyesület tagjai illetményként ingyen kaptak meg.

84 lagalakú éz 5 cm. átmérőjű bronzbuzogány és kiszélesedő éiíí peremes véső, melynek hossza 15 cm.> éle 6 cm. (Rég. N. 188/Í882.) Ugyancsak Vácról szereitek 1904-bea egy őskori arany lánc-ssemct, (csüngő spiralis. Rég. N. 29/1904.) A váci ftbvU. Legnevezetesebb aíonbao aí összes itt talált bronzkori tárgyak kőíőtt a már említett váci tibula, a raely a WL Nemteti Múzeum régisegtáriban (első terem XXVI. tábla 3é. «J. a.) vm kiállítva A ielet körülményei kevéssé ismeretesek, csupán annyit tudunk róia, hogy Vác mellett az u. n. Kisénuk a Dunába torkolísánál találták J875-ben. Eszel egyidejűleg az ajándékozó ugyanazon lelőhelyről származó felmagasodó tűlű kii meritocsészét is adott a Nemzeti Múzeumnak. Nem tudjuk milyen szoros a két tárgy kő;t a kapcsolat r Vájjon telep kalturrétegéböl erednek-e, vagy, sírban fordultak-e elő, vagy csupán közös területről előkerült szórványos leletek? (Htmptl JózstL A bronzkor emlékei Magyarhonban 111. (30., IngtvaM Undset, Mitth.eilan.gcn der Authrop. Gesellschaft in Wien XIX., Archaeol. Aufsatze üb« südeorop. Feldstücke, Ztitschrílt für Ethnologie Í8S9. 205—23*. és Etudes sur I* âge de Bronze dt la Hongrie 54 U5., Marion Lajos, A raiRészlet a Leíró lajstromból