Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Kővári Klára: Tragor Ignác és a váci múzeum régészeti tevékenysége

teményeit, s egyúttal vezetőt ad a kiállítás látogatóinak kezébe. Első részét, amely a régészeti leletek segítségével Vác és vidékének történetét tárgyalja az őskőkortól a török korig, Vác és vidékének archaeologiája címen Tragor külön kötetben is megjelentette, ill. 1912-13-ban folytatásokban közölte a Váci Hírlap hasábjain.

48 (A Leíró lajstrom ismertetésére később visszatérek.) Az 1906-1912 közti időszak virágzó szakasz a Váci Múzeum Egyesület történetében. Nemcsak Vác életében töltött be fontos szerepet, tevékenységét a Főfelügyelőség is értékelte. Ennek egyik jele, hogy 1912-ben egy régiségkereskedőtől vásárolt, 9,45 g súlyú arany karikát adtak át állami letétként a múzeumnak.

49 A város közönsége is fokozott figyelemmel fordult a múzeum felé. Megszaporodott az adományozók száma, akik a céhes emlékek, történeti ereklyék, festmények mellett régészeti leleteket is ajándékoztak. Révész Sándor írja titkári jelentésében, hogy 1908-ban „Dr. Rott Frigyes (...) egész kis múzeumot adott egyesületünknek. A sok tárgy közül különösen kiemelendők a damaskusi pengék, a bosnyák fegyverek és a szentendrei római lelet, ez utóbbi közel 500 éremből áll."

50 1913-ban Pesti Ferenc és felesége „karácsonyi ajándék"-ként juttatta el a múzeumba 32 darabos gyűjteményét, amelyben az újkori tárgyak mellett különböző régészeti leletek (kőbalta, kelta edények, római mécsesek és bronztárgyak) szerepelnek.

51 Jó volt a kapcsolat a város vezetésével, hiszen 1906-ban a városháza új szárnyának építésekor talált középkori edényekről Zádor János polgármester azonnal értesítette Tragort.

52 Az adományok elfogadásán túl saját erőből is törekedtek a régiségtár gyarapítására; nyilván Tragor odafigyelésének köszönhető, hogy 1908ban az elnökség levélben kérte a Duna-Ipolyvölgyi vasútépítési vállalatot: értesítsék az Egyesületet, ha a munkáknál leletek kerülnek elő.

53 1911-ben a kosdi katolikus templom mellett útépítéskor csontvázat, a A váci városháza új szárnyának építésekor előkerült középkori edények csontváz ujján ezüst fejes gyűrűt találtak, amelyet az Egyesület megvásárolt. Tragor a gyűrű korának és értékének meghatározására Mihalik Józsefet kérte fel.

54 1912-ben építették ki a váci dunai rakodópartot, s a meder kotrásakor sok középkori és újkori fegyver, vastárgy bukkant elő. Ezek egy részét az éves államsegélyből megvásárolták, s többek között ekkor került a múzeumba a máig őrzött szép római kori hajítódárda (pilum).

55 1912-ben Tragor javaslatára felelevenítették az „archeológiai séták"-at. Májusban Aguincumba, majd a Pogányvárba, júniusban a Bolhavárhoz, Visegrádra, a nógrádi várba és a Dunabogdány melletti, Cirpi nevű római táborhoz látogattak. A kirándulásokon 30-50 fő vett részt, akiket Aquincumban Kuzsinszky Bálint, a múzeum igazgatója kalauzolt, míg a többi alkalommal Tragor ismertette a hely történetét.

55 1911-ben megint felmerült a Pogányvár megkutatása, s a december 15-i választmányi ülésen Tragor bejelentette, hogy megkapták a kisváci gazdák engedélyét.

57 Az ásatásra végül mégsem került sor, mivel nem tudtak olcsó fegyenc-munkásokat szerezni.

58 Helyette 1912 őszén az egykori váci vár helyén, a ferences kolostor kertjében végzett ásatást az Egyesület. A munkát Qerecze Péter irányította, aki ezekben az években a Pest Megyei Régészeti és Néprajzi Bizottság titkáraként tevékenykedett a megyében.

59 Az egy hétig tartó ásatás során feltárt falmaradványokat a középkori székesegyház apszisának vélte.

60 Joggal feltételezhetjük, hogy a váci várra Gerecze figyelmét Tragor hívta fel, aki szintén az említett bizottság tagja volt, és aki nagyon sokat foglalkozott a vár történetével. 1906-ban megjelent alapvető munkája, amelyben a vár és a város 15-18. századi ábrázolásait gyűjti össze, máig megkerülhetetlen a kutatás számára.

61 Az ásatás eredményeként a múzeum értékes leletekkel, főleg reneszánsz kőfaragványokkal és padlócsempékkel gazdagodott.

62 Ugyanebben az évben az Egyesületnek a rádi Bangor-hegyen is volt ásatása, ám erre vonatkozóan az egyetlen információnk Tragor Leíró lajstromában van, aki a leletek felsorolásakor említi az ásatást.

63