Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Csukovits Anita: Arcok a hőskorból

küzdött; sem a megfelelő helyiség, sem szakemberek felett nem rendelkezett. A lelkesedés csak rövid ideig pótolhatta a szakértelmet. Nagy kár, hogy a Főfelügyelőség kínálta lehetőséggel nem éltek, s senki nem vállalta a szaktanfolyamon való részvételt. Ehelyett a tárgyakat küldték a fővárosba meghatározás végett. A rossz működési feltételek mellett a tisztikaron belüli nézeteltérések, egyeseknél a múzeumi ügy iránti önzetlenség hiánya nehezítette a munkát. A kellő segítséget a városvezetéstől sem kapták meg, bár a tisztikar és a választmány meghatározó személyiségei a városházán is jelentős szerepet játszottak. A múzeumot kezdetben feltétlenül támogató közvélemény a látványos sikerek elmaradásával közömbössé vált, sokan megkérdőjelezték a főváros szomszédságában önálló múzeum létjogosultságát. A kiállítás kényszerű bezárása után a kívülállók számára úgy tűnhetett, hogy a múzeum nem is működik. Tragor Ignácé az érdem, hogy nem hallgatott a kétkedőkre, s nem hagyta a kudarcok ellenére sem eltántorítani magát és munkatársait a múzeum ügyétől. Elnökké választása után a korábbi hibákból kiindulva jelentős változtatásokat eszközölt. De ez már egy másik történet. Függelék Csík Volecz Sándor: A régiség-kutatók Megjelent a Vácz és Vidéke 1897. január 16. számában Nem volt még olyan riadalom Kurtabugacon, mint mikor a Mayer tiszttartó portája előtt lévő dombot (ősi szemétdomb lehetett) lehordták. A negyedik kapavágásnál ugyanis egy megrozsdásodott csontnyelű széles kardot húztak ki a dombból. No még ilyent nem láttak Kurtabugacon. A kard alapos megfigyelésére egy külön szakbizottság alakult meg. A bizottság először is tisztviselőket és választmányi tagokat választott, azután megkezdte működését. A kardot még a csont korszakból származtatták. Erre vallott a kard csont nyele. De hát az acél hogy került hozzá? Hát csak úgy, hogy azt később csinálták a nyélhez. De vajon vase a kard, nem inkább bronz-e? Majd megtudják, ha letisztítják a rozsdát, ügy egy órai vakarás után a markolat alatt egy K betű tűnt elő. Tovább vakartak. Előjött egy másik K betű. Azután egy M és egy D betűt vakartak ki. Vajon mit jelent ez a négy betű? Hát mi egyebet, mint a Mayer família nemesi mivoltát. Az első K betű predikátum lehetett, a második K keresztnév, az M és D pedig Mayer Ducast, vagy Mayer Decimust, vagy talán Mayer Domust jelent. A deákul tudó doktor mindjárt ki is jelentette, hogy a csontnyelű vaskard a Mayerek őskardja volt, akik hercegek, vagy vezérek voltak. De kellett a dombban más valaminek is lenni. Ki tudja, ha tovább ásnak nem pajzs, buzogány, ősi kard, vagy egyéb nemességet igazoló régiségre akadnak-e. Két napi ásás után csakugyan egy vastag sárréteggel borított korsótöredékre akadtak. A korsó becses régiség lehetett, vélekedének valamennyien. Le is vitték a községházához, mert a becses ereklyét őriztetni kell. Szakajtó András bíró uram a szemétdombra került repedt korsójára ösmert ugyan, de ez nem volt hitelt érdemlő. Egyéb iránt Szakajtó András földművelő létére Titus Vespasiánus idejéből származó repedt fazekakat és korsókat is a magáénak vallotta volna; mit ért az ilyen ember az archeológiához? Majd ha lekaparják, meglátják, mi van alatta. Neki állt a doktor, a patyikus, a jegyződiák és a tiszttartónak vakációra haza került kis papfia, csutakkal, bicsakkal, üvegcseréppel. Volt általános kaparás és vakarás. Sok vakarás után végre kivakarták az első szót. Tisztán állt a kancsó fenekére vésve: „DES". Ez francia szó, de lehet latin, angol, vagy görög. Tovább vakartak. Most meg „AM" szó jött létre. Ez az Ámor rövidítését jelzi. A korsó tehát latin eredetű. Ebből ihattak Augusztus korszaka előtt Bachus és Ámor tiszteletére a Mayer ősök. Ismét egy új szó „ÁRVA". A korsó, valamiképpen a Mayerek nem lehettek egészen rómaiak, hanem a pannonok és kelták idejében Árva megyéből kerültek le. Ez ellen a kispap protestált; de végre is belenyugodott. Most GY szót tisztítottak ki. Ez már az igaz; ez azt jelenti, hogy Gymnasium. íme be van bizonyítva az, hogy a Mayer ősök okos emberek voltak, mert Gymnasiumba jártak. Megint egy új szót kapartak ki. Ez „MAY" volt. Erre meg a jegyződiák azt sütötte ki, hogy a korsót Mayának, a tavasz istennőjének tiszteletére szentelték. A legutolsó szó „ER" volt. Ez legtöbbet nyomott a latban. Ez nem más mint „eruditio" latin szó megrövidítése, a mi tudományosságot jelent. Az egész összefoglalva tehát azt jelenti, hogy a korsó őstulajdonosai Ámor és Maya istennők tiszteletére ittak az Árva megyéből lekerült agyag kancsóból, mikor a gymnáziumba jártak és attól lettek ilyen tudósok. A korsó szépen megtisztítva az archeológiai társulathoz került Budapestre. Itt egészen mást betűztek ki. A korsógyártást Árva és Liptó megyében a pannonok idejében űzték ugyan, de Pannónia északi lakói a kelták nem a rómaiak mithológiáját hitték, így az „AM" és „MAY" szónak más jelentősége lehetett. Néhány archeológiai társaság ugyancsak derekasan hajbakapott a korsóra vésett betűk jelentősége végett, s ki mondja mi történik, ha Szakajtó András, ki csakugyan ráösmert a repedt kancsóra, a betűket véletlenségből össze nem állítja, miből aztán a következőket silabizálta ki. DES.AM.ARVA.GY.MAY.ER; avagy magyarul értelmezve: de szamár vagy Mayer. A tudósok elhallgattak, Mayer pedig még inkább. * Most még csak az a kérdés, hogyan került a korsó a Mayer porta dombjába. Hát csak úgy, hogy a tréfa kedvelő Pamutos Pista, a tizenkét billentyűs pukszpám flóta tulajdonosa, a bíró szemétdombjáról kerítette elő és a betűk rávésése után elásta a tiszttartó dombjába. Egyéb iránt a csont nyelű vaskard is az övé volt. Még pionér káplár korából maradt rá. A rajta lévő K.K.M.D. pedig azt jelezte, hogy a pionér szablya a Kais, könig. Magazin Depóban csinálódott. A kard diskrécióba jutott. Pisti pedig nem járt többet a tiszttartóék Irénkéjéhez flótázni.