Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Csukovits Anita: Arcok a hőskorból

fűződik egy lajstrom 1888-ból, melyben a múzeumnak küldött adományokat vette jegyzékbe.

30 Sem Fodor Imre, sem Bartók Lajos nem mondtak le hivatalosan őri tisztségükről, de munkájukról a továbbiakban nincs említés. Borbély Sándor, aki a régészeti-történeti osztály megszervezését és vezetését is elvállalta, az 1897-es év elején megvált a múzeumtól, de nem önszántából. A kiváló tanerő a fővárosi siketnéma-intézet vezetésére kapott megbízatást a kultuszminisztertől. Távozása a váci múzeum és a város kulturális életének nagy vesztesége. Borbély, aki a budai állami pedagógiumban Herrmann Antal, a kiváló etnográfus tanítványa volt, maga is indíttatást érzett a néprajz műveléséhez. Az 1896 végén útjára indított Vác és vidéke című, általa szerkesztett társadalmi, néprajzi és közgazdasági hetilapban rendszeresen közölt néprajzi tárgyú cikkeket, gyűjtéseket. Néprajzi gyűjtőpályázatot is indítottak, de eredményhirdetésre nem került sor. A szerkesztőhöz írt levelében maga Herrmann írt dicsérőleg az új lapról, s a múzeum figyelmét is felhívta a néprajz művelésére: „Azonban a tudományos érdekeket rendesen szolgáló és kulturszükségleteket tervszerűen szem előtt tartó gyűjteményeknek vidéken való szervezésénél előtérbe lépnek ezek a szempontok: mi jellemző, sajátságos az illető vidékre nézve, mi szemlélhető, érdeket keltő, mívelő, tanulságos, és minek a gyűjtése és megmentése a legsürgősebb? Mindezen tekintetekből a legelső helyen áll az illető vidék néprajza, ti. a vidék népére vonatkozó irodalom, a népélet tárgyai eredetiben, vagy ábrázolásban, illetőleg másolatban, stb. Mert minden vidéknek legjelentősebb jelensége maga a nép, ennek a megismerése az önismeret fontos módozata, tanulmányozásra elsőrendű nemzeti tudomány."

31 Herrmann Antal gondolatai azonban nem hullottak termékeny talajra, Borbély távoztával a néprajzi gyűjtés gondolata évtizedekre feledésbe merült. Távoztával lapja még rövid ideig vegetált, majd beolvadt a Váci Közlönybe. 1899-ben Borbély visszakerült a városba, a nagyhírű váci siketnéma-intézet igazgatói székét foglalta el. A múzeum egyesület választmányának a későbbiekben is tagja volt, de energiáit a hazai siketnéma-oktatás fejlesztésének szolgálatába állította, nagy sikerrel. Nevéhez fűződik, többek között a siketnéma-iskolák első egységes, az egész országra érvényes tantervének kidolgozása.

32 Múzeumi feladatait, osztályával együtt távozása után ideiglenesen Tragor vette át, mint már láttuk, csekély eredménnyel. 1897. december 23-án, Bauer igazgató ajánlására a választmány Csík Volecz Sándornak szavazott bizalmat. A múzeumőri feladatot, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint két éven át egyedül látta el. Csík Volecz Sándorral, aki a múzeum első ténylegesen működő őre volt, érdemes alaposabban megismerkedni; nem mindennapi egyéniség volt. Ifjúkorában sok veszélyes kalandot élt át, így élete delén volt miről mesélnie. S Csík Volecz Sándor kiváló mesélőnek bizonyult. 1859-ben, frissen érettségizett váci diákként apja akaratából hajózási iskolába járt Pesten, s itt került a kezébe Kossuth proklamációja a magyar ifjakhoz. A felhívás hatására elhatározta, hogy csatlakozik az olaszországi légióhoz. Barátjával besoroztatták magukat osztrák katonának, majd Veronában megszöktek, s kalandos menekülés után Astiban beléptek a légióba. Bevetésükre azonban már nem került sor, a villafrancai béke után az alakulatot feloszlatták. A katonák egy része Garibaldihoz csatlakozott, többen megpróbálkoztak a hazatéréssel. Csík Volecz a francia idegenlégiót választotta, majd háromévi afrikai hadakozás után a tuniszi bej szolgálatába lépett. 1862-ben királyi kegyelmet kapott, s hazatért. (A tuniszi bejtől kapott elbocsátó levelet a múzeumnak ajándékozta, de az irat sajnos elveszett.) A büntetés Csík Volecz Sándor alól felmentette a hadbíróság, de mivel katonai kötelezettségének eleget nem tett, újra besorozták az osztrák hadseregbe. Hadapród őrmesterként vett részt a porosz-osztrák háborúban, s súlyos sebesülése után leszerelték.

33 A kiegyezés után állami szolgálatba lépett, s mint a zsolnai postahivatal vezetője ment nyugdíjba. Ekkor, az 1890-es évek elején tért vissza Vácra, rögtön bekapcsolódva a város társadalmi életébe. A kedélyes, anekdotázó öregúr az évek során összegyűjtött, hallott, olvasott érdekes történeteket előbb a váci lapokban kezdte sorra közölni, majd fővárosi újságokban is megjelentek történetei. A cikkeket - melyeket azonban soha nem írt, hanem mindig „közölt" néhány témakör köré lehet csoportosítani. Kedvelt témái: olaszországi katonaélmények (melyeket önálló füzetben is megjelentetett), afrikai történetek és mesék, palóc mesék. De írt adriai útirajzot, tárcát, humoreszket és ismeretterjesztő cikket is. A Függelékben „közöljük" A régiség-kutatók című írását, mely a korabeli vidéki múzeumi mozgalom visszásságait, a szakemberhiányt, a bizottságosdit állítja szellemesen pellengérre. Stílusa élvezetes és könnyed volt, különösen mikszáthi ízű palóc meséi sikerültek jól, sajnos, nem tudni, mi volt az eredeti népmese vagy anekdota, és mit tett hozzá Csík Volecz, akiben bujkált némi, szak-