Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Csukovits Anita: Arcok a hőskorból

re 1887-ben alakult Váci múzeum és régészeti bizott­ság inkább közművelődési, mint múzeumi egyesület­nek volt tekinthető, hiszen célkitűzését az alábbiakban Csávolszky József határozták meg: „városunk nevezetességeit a jövő nemzedék számára megmentse, a várost alaposan is­mertesse, a közművelődést előmozdítsa és a társada­lom minden rétegében fölkeltse a műérzéket". 14 A bi­zottság működéséről néhány ülés és egy Csávolszky által kezdeményezett és finanszírozott jótékonysági est megrendezésén kívül nem érdemel más említést egészen 1891-ig. A gyűjtemény is csak néhány, aján­dékba kapott tárggyal gyarapodott. 1891-ben a vár­megye mezőgazdasági kiállítás megrendezését hatá­rozta el, s a megvalósítást Vác városára bízta. A gaz­dasági kiállítás ötletén felbuzdulva a múzeum és régé­szeti bizottság a tettek mezejére lépett, s felhívással fordult a város és a környék „műbarátaihoz" egy régé­szeti és műkiállítás megrendezése céljából. A kiállítás kezdeményezője és a rendező bizottság elnöke Csávolszky volt. A rendezés munkáját Findura Imre, a Statisztikai Hivatal könyvtárosa, Fodor Imre tanító és Bartók Lajos siketnéma-intézeti rajztanár végezte. Ve­lük a későbbiekben is fogunk találkozni a múzeumi munkával kapcsolatban. A négynapos kiállításnak a leányiskola adott otthont. A termekben és a folyosó­kon a környékbeli birtokos családok (Ráday, Rud­nyánszky, Podmaniczky) és a váci polgárság műtár­gyai voltak láthatók; festmények, metszetek, egyházi felszerelések, fegyverek, érmek, porcelánok, köny­vek, valamint a váci múzeum saját gyűjteménye, mely Varázséji ásatásaiból származó leleteket tartalma­zott. 15 A kiállítás bezárása után azonban a tárgyak visszakerültek tulajdonosaikhoz, a bizottság nem tevé­kenykedett tovább. Amikor 1895-ben, Bauer Mihály kezdeményezésére a múzeumi eszme újraéledt, az alakuló ülésen jelenlévők számára természetes volt, hogy az elnöki tisztet a nagy tudással és kiváló szóno­ki képességgel, széles látókörrel rendelkező Csá­volszkyra bízzák. Csávolszky a továbbiakban elvállal­ta a tanügyi osztály megszervezését is, de ennek mű­ködéséről nem tudunk. Az elnök hatásköre az alap­szabály értelmében az egyesület képviseletére, a köz­gyűlések, választmányi ülések összehívására és veze­tésére, feloszlatására vonatkozott, a tényleges múzeu­mi munkába elvben nem volt beleszólása. Csávolszky azonban többször túllépte hatáskörét, például adomá­nyokat vett át, vagy hagyatékot vásárolt, ami az igaz­gató nemtetszésével találkozott. Kezdetben nagy lel­kesedéssel látta el feladatát, pénzadományokkal és tárgyakkal is támogatta a múzeumot, a népkönyvtár­nak pedig lakásán adott otthont. A múzeumnak ígérte könyvtárát és magán műgyűjteményét is, de ezek át­adására nem került sor. Neve sokakat vonzott az egyesülethez, a váci káptalan tagjai is hívására csatla­koztak. Ahogy azonban emelkedett az egyházi rang­létrán (1899-ben székesegyházi főesperes, 1901-ben ozerói püspök lett) s került mind közelebb az általa forrón áhított tényleges püspöki cím eléréséhez, úgy tűnt egyre kevésbé fontosnak és vonzónak a múzeum­egyesület elnöki széke. A múzeum épületgondja, a közönség közönye, a tisztikaron belüli nézeteltérések, Csávolszky állandó ellentétei Bauerrai, majd 1904­ben Tragorral mind jobban elkedvetlenítették a kitar­tó, szívós munkára képtelen elnököt. Emellett más, egyházi karrierje szempontjából jelentősebb váci egyesületekben is vállalt vezető szerepet, így elnöke volt a Néppárt helyi szervezetének és a Katolikus Kör­nek. Csávolszky „tagadhatatlan, hogy nagy buzga­lommal dolgozott a város érdekéért és egyháza javá­ért, de azt sem lehet elhallgatnunk (...) hogy minden munkásságában előtérbe helyezte a maga szemé­lyét". 16 A szegénysorból önerőből felemelkedett Csávolszky a múzeumelnöki tisztet sem önmagáért vállalta. „Az az olthatatlan vágy (...) őt minden mun­kájában arra irányította, hogy püspöki székbe jusson. Ezért vállalt minden tiszteletbeli állást, egyesületi el­nökséget, stb, hogy a mások fáradozása és munkája után - ő, mint az állás képviselője - a felső hatóságok előtt érdemeket szerezzen." 17 A sokféle közéleti sze­replésben Csávolszky szétforgácsolódott, így nevéhez inkább csak tervek és szónoklatok fűződtek. Ahogy Tragor Ignác megfogalmazta: „Csávolszky olyan volt, mint a gyémánt, mely ragyogó színpompában sugár­zik, de fényt és meleget nem áraszt." 18 A múzeum, a kultúra érdekeinél mindig előrébbvalónak tartotta sa­ját érvényesülését, előremenetelét, így például a mú­zeumépülettel kapcsolatos huzavonában egyházi fe­letteseivel szemben nem állt ki a múzeum érdekeiért. A múzeumi tárgyakat is habozás nélkül kitette lakásá­ból, amikor 1904-ben Tragorral a Váci Kalendárium szerkesztésekor összekülönbözött. 1904-re az egyesü­let tevékenysége is a minimumra korlátozódott, s az

Next

/
Oldalképek
Tartalom