Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Forró Katalin: Álmok, tervek, múzeumépületek

dött tervrajzai alapján a fegyintézetben készíttették el.

61 191 l-ben a helyiségek bérleti díját 900 koronára emelték.

62 A munkák lassan haladtak. A kiállítást csak közel négy évvel a beköltözés után nyithatták meg, melyre 1912. október 6-án, ünnepélyes közgyűlés keretében került sor.

63 A leíró lajstrom

64 tanúsága szerint mind a három helyiséget kiállítóteremként használták. Raktározás céljára szolgáló helyiségről nincs említés. Feltehető, hogy a teljes gyűjteményt bemutatták. A múzeum kiállítása a Püspöki Könyvtár épületében (1912) A Tabán utcai múzeumépület bezárása és a püspöki palota könyvtárában az új kiállítás megnyitása között 14 év telt el. Az Egyesület vezetőségének kitartó munkája következtében az összegyűjtött tárgyak és dokumentumok a nagyközönség számára újból hozzáférhetővé, megtekinthetővé váltak, s ezzel a múzeum megítélése, helyi, városi értékelése változott meg. Más kérdés, hogy a kiállítás megrendezése milyen szakszerűséget mutatott. 1918. február 2-án Pauer Imre címzetes miniszteri tanácsos, nyugalmazott egyetemi tanár Papnevelde utcai szülőházát ajánlotta fel a városnak kulturális célokra.

65 Az 1918. május 18-án kelt ajándékozási szerződés értelmében a Papnövelde utca 2. számú ma Múzeum u. 4. - házának a Papnövelde utcára eső részét a VME-nek ajándékozta.

66 Pauert ezért az Egyesület örökös tiszteletbeli elnöknek választotta, javasolták, hogy mind a múzeumot, mind az utcát róla nevezzék el, s a város válassza meg díszpolgárnak.

67 A gyűjtemény költöztetését Bán Márton kegyesrendi tanár, múzeumőr végezte. A Főfelügyelőség 6.000 korona segélyt utalt ki az épület rendbe hozására és a kiállítás rendezésére. 1921-ben a Főfelügyelőség Díváid Kornél régészeti előadót bízta meg a gyűjtemény rendezési munkáinak ellenőrzésével, aki pontokba szedte a legalapvetőbb tennivalókat. A feljegyzés alapján írt levélben utalás található a múzeum akkori elhanyagolt állapotára, mivel alapos nagytakarítást is kért a Főfelügyelőség. Az épület átalakításával kapcsolatban néhány észrevétele volt csupán: „Pauer Imre szalonjába nyíló szobában a folyosóra néző ablak helyén ajtót kell vágatni, amelynek nyílásába esetleg a padlásszobához vezető lépcső üveg ajtaját lehet illeszteni."

68 A Főfelügyelőség két hónappal később levélben, tűzveszélyességi okokra hivatkozva az üvegezett folyosó - kapualj - felső, farácsos részének beüvegeztetését sürgette. A kiállításra nem kerülő „kiselejtezett", de letétként megőrzendő tárgyak számára raktározási feltételeket kell biztosítani. Az Egyesület elnökségének azt javasolták, hogy raktározási gondjai megoldásában a püspökség segítségét kérje, ahol ládákba csomagolva, vagy - a képeket - falra akasztva tárolhatnák a tárgyakat.

69 A gyűjtemény szakszerű leltározására, meghatározására és gyarapodási napló vezetésére kaptak útmutatást a Főfelügyelőségtől. A múzeum megnyitása egyre késett. Az április 7-i választmányi ülésen csak azt döntötték el, hogy a kiállítás vasárnaponként 10 és 12 óra között legyen látogatható.

70 A Váci Hírlap 1922. május 28-i száma arról tudósít, hogy a „jobb idők beálltával" megnyitják az érdeklődő közönség számára a múzeumot. Erre azonban nem került sor. A kiállítás 1922-ben sem nyílt meg.

71 1923-ban újabb probléma merült fel, amely lehetetlenné tette a múzeum megnyitását. Az ajándékozó, Pauer Imre levélben fordult a múzeum „Igazgatóságához", kérve az épület visszaadását. Legfőbb indoka az volt, hogy a gazdasági élet válsága miatt - mivel a köztisztviselői nyugdíjak elértéktelenedtek - elveszítette vagyonát. „Ezen a válságos anyagi helyzeten csak az segíthet, ha a »Váci Múzeum Egyesületinek ajándékozott épületet visszakapom és azt elidegenítés útján nyert vagyoni gyarapodásommal javamra fordíthatom. Ezek a súlyos gondok késztetnek arra, hogy a tekintetes Igazgatósághoz forduljak azzal a kérelemmel, miképp a köztünk létesült ajándékozási szerződést méltóztassék hatályon kívül helyezni, az ajándékozott épületnek tulajdonjogáról javamra lemondani és azt telekkönyvileg nevemre átíratni."

72 Pauer szándékát az 1923. október 20-i választmányi ülésen jelentette be Tragor, s egyúttal javasolta, hogy próbáljanak megegyezésre jutni az idős emberrel. E célból egy háromtagú bizottságot választottak, melynek feladata a tárgyalások felvétele volt.

73 Nem született megegyezés. Pauer Imre megbízta dr. Kálmán Nándor budapesti ügyvédet, hogy képviselje őt az ajándékozási szerződés hatálytalanítása iránt benyújtott perben. Az ügyvéd a per megindítása előtt megegyezést keresett a Múzeum Egyesülettel. 1925. december 23-án kelt levelében felkérte az Egyesület igazgatóságát, hogy 8 napon belül közölje, hajlandó-e az ingatlant Pauernek visszaadni.

74 Pauer a keresetet hálátlanságra alapozva és hivatkozva szándékozott beadni. Tragor Ignác elnök válaszában kifejtette: „értesítjük, hogy a P. I. nevéről elnevezett kultúrházat nem vagyunk hajlandóak az ajándékozó P. I. ny.e.t. (nyugalmazott egyetemi tanár) úrnak visszaadni, mert az ajándékozás visszaadá-