Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Bárdosi József: Művészet a váci sajtó tükrében 1873 és 1938 között

munkát és megélhetést biztosítottak a helyi művészeknek, másrészt elszomorító, hogy a portrét készítő művész nevét a legtöbbször meg sem említik. A püspök szentképe c. tudósítás pedig arra példa, hogy az avatáskor elmondott többoldalas emlékbeszédeket szó szerint közölték az esemény teljes rituáléjával együtt, és még így sem jutott hely a képet, szobrot készítő művész nevének említésére.

11 Érdekes és örömteli ellenpéldát jelentenek Lyka Károly kiváló művei. Lyka szemlélete, korát megelőző korszerűségről tanúskodva művészetszociológiái kitekintést ad a műgyűjtők, műkedvelők, mecénások, dilettánsok és rajztanárok szerepének megvilágításával. Lyka a helyi érték felismerése után ad rangot az önálló szellemi és művészeti élet problémájával viaskodó, főváros közeli településnek, Vácnak. A rövidség miatt Lyka Károly egy, Közönség és művészet a századvégen (Bp., 1947)

12 című művéből álljon itt példa arra, hogy egyaránt túlléphető a nagy összefoglaló művekre jellemző elnagyoltság, és a helyi értéket túlfűtött lokálpatriotizmustól túlhangsúlyozó szemlélet. A 19. századi pozitivista szemléletet Lyka Károly úgy haladja meg, hogy annak mennyiségcentrikusságát művészetszociológiai, hatástörténeti és nem utolsósorban a társadalmi és a művészeti élet szegmenseit összekötő és magyarázó - művészetstatisztikai eszközökre váltva, korában szokatlanul részletes művészeti-társadalmi panorámát rajzol fel, egyben megszüntetve az ún. magasművészet és a műkedvelői tevékenység közötti szakadékot. Lyka Károly egyrészt nem téveszti szem elől a művészeti fejlődés főcsapását, másrészt a váci kismestereket és rajztanárokat sem (Alpári Lajos, Bartók Lajos, Dietrich Adolf, Éhn Bernát, Gasparik Kázmér, Kassai Vidor stb.). Ellenben a jóval később íródott Maggar művészet 1890-1919 (Bp., 1981) c. kétségtelenül eposzi terjedelmű tudományos munka csupán Temple János tevékenységét illeti említésre méltónak a Lyka által felsorolt váci művészek közül. Nyári művésztelep Vácon Azonban, hogy ne csak a művészettörténet akadémiai műhelyeit érje vád, említsük meg, hogy 1926-ban egy rendkívüli kezdeményezésnek adott helyet városunk, ám mint a legtöbb nagy vállalkozás, ez is hamvába holt. Csók István és váci tanársegédje, Kemény László nyári művésztelepet szervezett a Csók-osztály hallgatóinak. Csók mester tanítványai között nem kisebb nevekkel találkozunk, mint a tragikus sorsú Göllner Miklóséval, a római iskola jelentős alakjává vált Medveczky Jenőével és Schubert Ernőével, a világhírűvé lett Képes Györgyével és Trauner Sándoréval, valamint a szentendrei iskola és hazai festészet egyik legnagyobb alakjának, Korniss Dezsőnek a nevével, a többi, Ecsődy Ákos, Föglein István, Kalmár Anna, Kaszellik László, Koroknay Andor, Papp Emília, Schier Andor, Tóth László neve mára kevéssé ismert. Az esemény záróakkordját a siketnémáknál rendezett kiállítás jelentette, amelyet a helyi sajtó első tudósítása még szokatlanul hosszan és részletesen méltat, „ügy érezzük, a kiállítás teljes igazolása Csók mester szavainak s mi az ódiumra nem is gondolunk. Örömmel látjuk az első mozgalom ilyen teljes eredményét, bárha mind szélesebb réteg érezné jelentőségét. Gondoljunk Nagybányára. Micsoda út, micsoda kulturális lehetőség, s ott, ahol a művészet tisztítja a szellemet és alakit morált, csak egészséges életmozgás lehet."

13 Mint a névtelen cikkíró rezignált lelkesültségéből sejlik, a bemutató nem aratott osztatlan sikert. „Tetszik, tetszik, de nem értem... Sokan ahelyett, hogy megmondták volna, hogy nem értik, elintézték egyszerűen azzal, hogy nem ér semmit... Húszezer emberből háromszáz nézte meg a kiállítást, de alig vásárolt valamit" - olvashatjuk a Váczi Napló újabb tudósításában.

14 Bár a kiállított művek között főként csendéletek, portrék, tájképek és városképek voltak, mégsem tudta befogadni a város műértő közönsége. A helyi kritika állandó támadásai miatt Kemény László, aki nem csak szervezője, hanem résztvevője is volt e kiállításnak, a Váczi Napló egyik októberi számának címlapján egészhasábos írásban válaszol a méltatlan kritikákra.

15 És ha valaki azzal a váddal illeti városunkat, hogy nincsenek hagyományai, hát akkor bátran mondhatjuk azt, hogy igenis vannak, méghozzá a legnagyobb hagyomány az újszerű, értékes kezdeményezések, az égből pottyant lehetőségek elszalasztása. Mint tudjuk, nem sokkal ezután (1928-29-ben), hasonló körülmények között indul meg Réti István festőművész vezetése mellett a szentendrei művésztelep létrehozása. A Csók-osztály váci kiállítását azonban nem kisebb szaktekintélyek tekintették meg és értékelték nagyra, mint Lázár Béla, Elek Artúr és Ernst Lajos. A szakmai sikert mutatja, hogy a váci művésztelep kiállítási anyaga egy hónap múlva már a főváros közönsége előtt arat sikert az Ernst Múzeumban. Az igazsághoz tegyük hozzá, hogy három év múlva Csók István tanítványait egy botrányos, ma már művészettörténeti jelentőségű műcsarnoki növendék-kiállítás után eltávolítják a főiskoláról, persze akkor már nem csendéleteket mutattak be. Képes, Trauner, Korniss és a többiek eltávolítása egy újabb nemtelen hagyomány szimptómáit mutatják, méghozzá a politika és művészet összezagyválásáét. „Az 1928-ban rendezett műcsarnoki növendék kiállításon az »orosz bolsevizmus« művészetének hatása jelentkezett",

16 illetve fogalmazódott meg vádként ellenük. „Jó-e Kvell Rudolf arcképe?" A művésztelepet illetően ne legyünk igazságtalanok, és ne feledjük azt sem, hogy ekkor, 1926-ban már több mint egy éve húzódik a váci hősi emlékmű vitája, bár Cser Károly szobortervét elfogadták, viszont a helyszín, a felirat és a költségek ügyében nem tudtak zöldágra vergődni a városi potentátok, és mint tudjuk, csak 1933-ban szentelték fel az emlékművet.

17 A Csóknövendékek kiállítását, valamint a hősi emlékmű vitáját már azon az őszön egy újabb esemény feledteti: