Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
Konflison kimentünk az állomásra, beültünk a vicinálisba, ami kellő várakozás után ledöcögött velünk Füzesabonyba. Ott megálltunk a peronon, mert pad nem volt és vártuk, hogy majd cirka félóra múlva jön a sebesvonat. Közben az orrunk elé állt egy tragacs személy szerelvény, ami Füzesabony és Debrecen között közlekedik. Csak várjuk, mikor tolják már el az útból, mikor végre Apu észreveszi, hogy a peronról már mindenki eltűnt a szerelvényen keresztül, s azon túl áll. Mi is átmásztunk és már jött is a vonatunk. Egy helyet kaptunk s egy úr átadta Apunak a magáét, amíg ő az étkező kocsiba ment. [...] Az állomáson taxik tömege várta a sebesvonatot, de csak kettőnek akadt fuvarja. Mi kikerestünk egy ócskát, amiben Apu nem veri be a fejét és elrobogtunk a Ketterbe /étterem/ vacsorázni. Éjjel jót aludtunk, jó soká, úgy, hogy tizenegykor reggeliztünk a körtéri eszpresszóban. [...] Elmentem a fotóboltba, a filmet átnéztük még kedden és láttuk, hogy nagyjából sikerültek a felvételek, s ezért már alig várom, hogy küldhessek belőlük. Csak a malackák lettek alulexponáltak, mert ők fél nyolckor jönnek haza, amikor már megy a nap mégiscsak lefelé, viszont itt i/ioo-nál hosszabb időre nem lehet őket felvenni, mert mozognak. A ti felvételeitek nagyon jók. [...] Édes Zsum, most nem tudok semmit küldeni egyelőre a neved napjára, csak a legjobb kívánságokat, de talán lesz rá még mód, hogy kipótolhassam a lepetést. Addig is Isten éltessen, „bis hundertzwanzig", jó egészségben és jólétben. Mindkettőtöket sokszor csókol szeretettel Anyud Én is Apu Szőnyiné, géppel írva, leltári szám: 2006.34.2. SZŐNYI ISTVÁN: Faludi Béla a fiatal Szőnyi Zsuzsát és Iriznya Mátyást tanítja, 460 x 300mm, papír, lavírozott tus, Szőnyi István Alapítvány tulajdona. 34Zebegény, T949. augusztus 8. Edes Zsuzsókám, legutóbb elfelejtettem megírni, hog)' négy nap alatt jöttek a levelek onnan idáig. Elég tűrhető, ha mindig így megy, csak az a kár, hogy nem jön naponta. [...] Tegnap roppant forgalmas nap volt nálunk. [...] Jött az a bizonyos kiugrott kispap rajztanár növendék, a Cseresznyés (Cservenák) fiú és a Garamszegi (Gloser) kárpitos. [...] Garamszegi azért jött, hogy aput megkérje, nézné meg a
