Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
képmását, Ozorai Pipot, Ucellot, a kis Watteaut, a Donatello szobrokat, a Masaccio freskókat a del Carmineben. Gondoljatok közben sokat ránk, hogy legalább úgy lehessünk megint ott. A múzeumnézésre — tekintettel a rövid időre — ajánlom a saját, kitapasztalt módszeremet. Mindent megnézni alaposan teljes lehetetlenség, mert olyan nagy tömegű kép van kiakasztva, hogy az ember befogadó és élvező képessége felmondja a szolgálatot. [...] Én úgy csináltam, hogy belépve egy terembe szétnéztem s csak ahhoz a képhez mentem oda, amelyik húzott magához. Mindkettőtöknek van kvalitás érzéke s így biztosan nem fogtok kihagyni semmi megnézésre érdemeset. Ez a módszer az, amelyik mellett élvezettel bírja az ember óraszámra a képnézést. Meglehet, hogy műtörténeti szempontból fontos dolgokat kihagy, de szerintem nem ez a fontos, hanem ami személyesen hasznos, vagyis élményt ad. Amint kezdi az ember érezni, hogy már kissé butul, abba kell hagyni, ki kell menni a képtárból és a városban nézelődni. [...] Bárhová mentek, arra vigyázzatok, hogy magyar követségre ne keveredjetek, mert az területen kívüliséget élvez, vagyis mindenütt Magyarországnak számít. S azután „róka koma nagy lyukba bebútta magát, nem lehet ám, gyere ki!" [...] Tegnap vendégeim voltak Maróti és Puci nénik 78 , az utóbbi hároméves unokájával. [...] Hát szerencsés utat s minden jót és szépet! Jóval messzebb leszünk egymástól, de a levelek majd csak elérnek onnan is ide. Nagyon kíváncsian várjuk az új benyomások és események leírását. Vigyázzatok magatokra, mulassatok jól és írjatok. Pá, pá, nagyon csókol Mindkettőtöket szerető Anyutok. Szőnyiné, géppel írva, leltári szám: 2006.31.1 Velence, Firenze, 1949. július 20. Ez mindkét Anyunak, Apunak szól, mert nincs időnk, hogy Matyi külön írja. Édes Mamikám és Apu, ma dél óta vagyunk itt, egymást csípjük, hogy igaz-e? Rém fáradtak vagyunk, de olyan izgatottak, hogy nem tudunk öt percig ülni. Úgy érezzük magunkat, mintha egy kellemes lázban lebegnénk és álmodnánk az egészet. 78. MARÓTI GÉZA (1875-1941) szobrász, építészés iparművész. Pályafutását inasként kezdte, később magánúton, saját erejéből képezte tovább magát Budapesten és Bécsben. Sokoldalú művészként, főképp monumentális szoborkompozícióival tűnt ki. Leánya: BródyMaróti Dóra (Puci) (1899—1985), felesége: Fritz Leopoldina Terézia (Poldy) (1897-1967). Szőnyi Zsuzsa Velencében, Grazból Róma felé utazva
