Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

26. Budapest, 1949. július 09. Kedves Gyermetegek, jelenleg Pest városában szórakozok, s ez azt jelenti, hogy reggel beme­gyek a műterembe és este kilenc óráig pingecolok. Viszek magammal reg­gelit, ebédet és vacsorát s így ki sem kell mozdulnom a műteremből. Csi­nálok egy vázlatot a Honvédelmi Minisztérium számára, s a hó végén van a beadás határideje, mely ténykedésért állítólag 4000 Ft-ot kapok. A vázlat így néz ki: Mai katonaság vigyáz a békére. Építkezés. Munkások és iparosok. Ara­tás, állattenyésztés, kaszafenés, alul két kaszakalapáló. Hídépítés. Kuruc korabeli katonaság, ez a történelem. 19 m hosszú lenne a kivitel, s 3 m magas. Nagy gusztussal csinálom, főként a kilátásba helyezett 4000 Ft miatt. Kint Zebiben kitört a botrány, állítólag Zebi át lesz keresztelve, „Dunavölgye" hangzatos és zengzetes ne­vet kapná. Nem tudom, hogy vaklárma-e, de sajnálnám a régi nevét. Anyu most rákapott a fotografálásra, múltkor gyanútlanul jövök le a műteremből, s Anyu és a Tücsök néma csendben a szobában párharcot vív. Anyu a fotográf gépbe pislog, Tücsök figyeli, s a kellő pillanatban, mielőtt a zár elcsattan szép csendesen eloldalog. Ma reggel Anyu Kálmival beküldött egy Zebibe írt levelet, melyben írjátok, hogy a vízum nem sikerült s ettől el vagytok kámpicsorodva. Bü­dösök, kellett nektek rohamsisak! Kimenni nagy fittyre azt igen. De az első nehézségnél berezelni, az mégsem járja. Ennek az elkerülésére, ha kime­gyek Zebibe csinálok egy levelezőlapot tollrajzzal. Nem lesz rajta szignó. Ha bárkitől kaptok egy ilyen lapot, azt tegyétek langyos vízbe, ne forróba, mert akkor túl vörösre festi a vizet. Majd meglátjátok, hogy milyen szép rózsaszínűre festi a vizet. S ha ezen a vízen keresztül néztek, sokkal rózsá­sabbnak fogjátok a világot látni. Tegnap este a Hegyalja úton vacsoráztam ott is elolvastam egy pár le­velet. Azok is komor hangnemben vannak tartva. Azután elbeszélgettünk egy darabig, még az utolsó autóbusszal sikerült haza gyünnöm. Itt ma reg­gel hajnalban felkeltettek a dolgozók, restaurálják a házat, s az állványozó munkások az ablak előtt defilíroznak 63 . De nem baj, megyek be dolgozni a műterembe, legalább hamarabb kész leszek, s mehetek ki Zebibe. Pá, pá, csókol benneteket Apu Szőnyi, kézzel írva, rajzokkal illusztrálva, leltári szám: 2006.28.1. 65. defilíroznak: felvonulnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom