Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
is vele tartottam. [...] A lakásfellebbezést még nem intézték el, így egyelőre még békességben megvagyunk Szebelédiékkel/ 1 [.. .1 Nagymama holmija közül Jóska 5 segédletével már sikerült pár holmit eladni, nem valami fényes áron, de legalább kezd hely lenni s a kiköltözés lehetősége /Zebegénybe/ is reményteljesebb. Nagyon szeretném már, ha meg lenne a vackom valahol, unom már ezt a cigányéletet, s elég sokba kerül ez a pendlizés. A törékeny holmit már kicipeltem apránkint, még egy kofferra való pohár van hátra. Újságot nem tudok semmit; ma délután készülök háromévi szünet után bemenni a „női hölgyekhez" a feketézőbe, ott biztosan ellátnak pletykákkal, s értesülhetek Didó néni 6 legújabb toalettjeinek számáról, minőségéről, formájáról s megtapasztalhatom kinek milyen színűre sikerült ezúttal a haja. Hogy némileg megálljain a helyemet közöttük én is megdaueroltattam a hajamat. Az igaz, hogy a turbán alatt ebből semmit sem fognak látni. [...] Anyuékkal 7 sokat vagyunk együtt, én délelőtt sok időt eltraccsolok a boltban s gyakran vagyunk fenn vacsorán is. Remélem, ha jobb idő lesz, ők jönnek majd ki hozzánk hét végére. Most már befejezem ezt a hosszú, de nem túl érdekes levelet, s arra kérlek ismételten, hogy írjatok nekünk szorgalmasan. Igen jókat mulatunk a „beste Schuh putz" és hasonlókon. Erről jut eszembe, hogy „goldene Pastete" azt hiszem, hogy arany pástétomot jelent. Ügy tudom, könyvet lehet küldeni, megpróbálok szótárat juttatni hozzátok. Továbbra is minden jót kívánva szeretettel csókol mindkettőtöket Anyu és Apu, aki közben már bement a műterembe. Szőnyiné, géppel írva, leltári szám: 2006.1.1. 4. A háború után Szőnyiék a Bartók Béla út 39.-ben laktak, mert Baross utcai lakásukat bombatalálat érte. 1949-ben Szebelédiék voltak az első társbérlőik. 5. TRIZNYA JÓZSEF ifj. (1920-1996), Triznya Mátyás (1922-1991) bátyja, az ő fia Triznya István (1946—). A nagymama, Barróky Józsefné Székács Julianna (1872—1949), Szőnyiné édesanyja, aki 1949-ben halt meg. 6. ELEK FY JENŐNÉ, akit 1936 nyarán Szőnyi nevezett el „Didó bárónőnek", az eredeti történetet Elekfyné a Tizennégy nyár Zebegényben című könyvében adta közre. Második kiadás: Szőnyi István Emlékmúzeum, 1990., 42—43. o. 7. Triznya Mátyás szülei, TRIZNYA JÓZSEF (1891-1971) és OFNER MÁRIA (19001972), a továbbiakban gyakran nevezi őket Szőnyiné T. Anyunak és T. Apunak. A Hegyalja úton volt a lakásuk, ahová gyakran feljártak a Szőnyi szülők. A Váci utcában volt a híres Triznya cipőbolt, melyet államosítottak, de egy ideig még ott dolgozhattak eladóként, ide járt be gyakran Szőnyiné beszélgemi és leveleket cserélni. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás találkozásának és házasságának történetét Szőnyi Zsuzsa a Római terasz című könyvében írta meg. SZŐNYI ZSUZSA: Római terasz, Bp. Korrárs Kiadó 2006.
