Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
A Szőnyi és Triznya szülök által 1949. december 28-án, Zebegényből írt levelezőlap 73* 1949. december 30. Edes Zsuzsókám, nagyon köszönjük, hogy most gyakran és hosszan írtál s rettentően örülünk, hogy hála Istennek, minden tekintetben csupa jót. [...] A filmre vonatkozó észrevételeid helyesek s emiatt nekem is aggodalmaim voltak, de egyelőre még nem jutott semmi betoldható az eszembe. Majd gondolkozom még tovább. Különben azt hiszem, ha az alap megtetszik, annyi ötletet raknak még bele, hogy a szülőanyja se ismer végül rá. Azóta, hogy az ötletek újdonságának fontosságáról írtál, ezen spekulálva jutott eszembe valami, amit ha gondoljátok, hogy érdemes, megpróbálok kidolgozni valamennyire. Arra gondoltam, hogy vannak olyan álmok, melyek mindenkinél előfordulnak s visszatérőek, így például a zuhanás, azután az, hogy felöltözik az ember, s végül mindig mezítláb van a döntő pillanatban, azután az érettségi drukk, az, hogy üldözik stb. Erre vonatkozólag Piri nénitől, illetve az ő révén a barátaitól kaphatnék bővebb felvilágosítást és anyagot. Szóval úgy képzelném, hogy egy normális házaspár este taxival megérkezik haza, levetkőznek, a férfi felhúzza a vekkert, eloltja a lámpát s nyomban elalszik. Az álma a zuhanással kezdődik, s úgy jön a többi, amit persze némileg összefüggően kellene összeállítani. Lehetne egy jelenet, mikor bemegy egy játékklubba, ahol hosszú asztalnál ülnek néma csendben a rulettezők, csak a krupié hangja hallatszik néha, amint mondja: „Faites vos jeux messieurs" 202 stb. A pofa is leül játszani, rengeteget nyer. A krupié egyszerre csak átváltozik érettségi biztossá s a játékosok a tanári karrá. A legnehezebb matematikai tételeket kérdezi tőle a krupié, ugyanazon a hangon, ahogy a játékra szólította fel. Végül lenne valami üldözés, ahol az ő 202. Uraim, tegyék meg rétjeiker!
