Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

az alkalomból indokolt lenne. Persze valószínűleg Rómában a Jezsuiták mindezt sokkal jobban csinálják. [...] Az első fotográfiás levelet meglehetősen züllött állapotban kaptuk meg és a szokottnál hosszabb idő múlva. Úgy látszik belekukucskáltak, hogy mi van benne. Az én vastag levelemet is azért bonthatták fel, mert túlhaladta egy normális levél súlyát és vastagságát. Nem tudom, hogy ez a rendszer lesz-e ezután, vagy csak a karácsony előtti időszak tette őket gyanakvóbbakká. Fő, hogy mindkettőt azért továbbították. [...] Pá, pá, puszi Anyutok, Apu Szőnyiné, géppel írva, leltári szám: 2006.76.1. Róma, 1949. december 25. Karácsony Kedves Mamikám és Apu, jelenleg alig tudunk szuszogni, úgy teleettük magunkat ebédre. Most mind a ketten bebújtunk az ágyba és itt ülünk a párnák közt, amíg el nem alszunk írunk, én Nektek, Matyi T. Anyuéknak. Nagyszerűen érezzük magunkat, ilyen remek karácsonyunk talán még sosem volt, csak az a kár, hogy Ti nem vagytok itt. De mindig emlegetünk Titeket, hogy most biztos Ti is alusztok ebéd után Zebiben. [...] Végre meggyújtottuk a kis fán a gyertyákat! Újra csinált Laci egy fényképet, remélem sikerül. Ezután nekiestünk a pikniknek, persze ők is adtak mindenfelét hozzá. Közben iszogattunk is bort, vacsora után kipróbáltuk a China Martinit. Forró vizet és citromot kell hozzáadni, ez olyan remek, hogy azt nem is lehet leírni. Rengeteget röhögtünk és beszélgettünk, nagyon jó hangulat volt. Fél 12-kor elindultunk egy kis székkel felszerelve a Santa Maria Maggioréba az éjféli misére. [...] A Porta Sacrán úgy kell belépni, hogy az ember térdet hajt, hogy a térde odaérjen a küszöbhöz. Rögtön előrementünk, de közben elállt a lélegzetünk, a bazilika teljesen ki volt világítva, a kazettás mennyezet aranya beragyogott mindent. (Ez az arany az első, amit Ametikából hoztak.) Az oltárnál a mozaik rejtetten úgy meg volt világítva, hogy tüzelt az egész. Égő csillárok, gyertyák tömege, hát valami hihetetlenül gyönyörű volt. Egészen előre törtettünk, egy oszlopnál megálltunk a középen lévő oltár előtt. A kis széket elhelyeztük, én leültem, persze pad nincs sehol. Pont 12-kor a Porta Sacrán keresztül jött a körmenet, addigra úgy megtelt a templom, hogy a piros bóbitás kamarások alig tudták félregyömöszölni az embereket. Hatalmas szerencsénk volt, mert mi az oszlop védelmében álltunk, én felálltam a kis székre és mindent tökéletesen láttunk. Rengeteg pap jött, mindenféle furcsa szerzetesek, bárány pelerinben, azután vörös