Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

Máskülönben, kedves Kartárs, rém büszke vagyok váratlan sikereidre a portréfestés terén. Csak így tovább, s ha bármely dologban megakadsz, s gondolod, hogy tudok írásban rajtad segíteni, mindig kész örömmel állok rendelkezésedre. Én tegnap küldtem el a honvédelmi részére a második freskó vázlatot, nem tudom még az eredményt, de most már, ha nem felel meg, igazán békén hagyhatnának, mert már hónapok óta foglalkozom ezzel a munkával, s összesen 4000.- forintot kaptam érte. A most beadott tervem kb. a következő: a közepén van a munkás és a katona, kifele jön a paraszt, hoz a hóna alatt egy kis gödölyét, mellette zsákban a gabona. Két oldalt ülnek a történelmi figurák a hadi trófeák alatt, középen egy tölgyfa lombból készült koszorú. Két oldalt meg gyalogság, lovasság, tüzérség meg mindenféle katonai alakulat. Az egész egy tetra pozzuoli háttér előtt zajlik le, (ez kb. az angol vörösnek felel meg, csak melegebb a színe) s alul 80 cm magas csiszolt fekete svéd gránit határolja. A zászlók 48-ból visszakapott zászlók, meg a török időkből, meg mindenféle fegyverek a régi időkből. Szépen meg lehetne csinálni, mert az egészhez a mai uniformis meleg zöldes színe adná meg a föhangot, tehát három színre volna elgondolva az egész: téglavörös, meleg zöld, és alul a fekete gránit. 1:10-hez megcsináltam, s elküldtem, most ülök és várom az eredményt. Olyan hosszú csík az egész, hogy fényképet nehéz róla csinálni. 19 méter hosszú lenne az eredeti fal, és 4 méter magas. Tehát nem csak Te dolgozol a szakmában, hanem fáradságot és munkát nem sajnálva, mi is, kedves Kartárs! Itt állandóan kapom a hivatalos, és félhivatalos leveleket, most a legújabb divat, hogy Kartársnak szólítják a piktorokat. Egyet hiányolok beszámolóitokból, hogy nem nézitek Rómát, ami pedig nag)' mulasztás, mert legalább minden vasárnap, ha csak egy-egy