Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
KÖPÖCZI RÓZSA: Bevezető gondolatok egy leveleskönyvhöz
Ez a szívszorongató helyzet különös jelentőséggel ruházza fel az írógéppel vagy tollal sűrűn telerótt, sárgás lapokat, melyek néha hetente kétszer is vitték az itthoni levegőt, a kis és nagy események krónikáját Grazba, Milánóba, Rómába. Nem csak az apró örömökről, de a mindennapi szorongásokról, a kiszolgáltatottságról, a mindezek mellett megőrzött derűről is tudomást szerezhetünk mi, késői olvasók. Zsuzsa és édesanyja voltak a vérbeli levélírók, életelemükké vált a mindennapok eseményeinek írásba foglalása. A kis, jelentéktelennek látszó történések rögzítése által, ha önkéntelenül is, de beemelték életüket az írott történelembe. Zsuzsa szavaival: „így a legszürkébb kis esemény is színt kap, és a régi leveleket olvasva elcsodálkozunk, hogy tulajdonképpen milyen érdekes, izgalmas, midatságos volt az életünk!"!'SZŐNYI ZSUZSA: A Triznya-kocsma, Magyar sziget Rómában, Kortárs Kiadó Bp. 1999. 78.0./ Az apa, Szőnyi István ritkábban írt; ahogy ő fogalmazott, sok levél maradt a tollában, de amiket papírra vetett, azok valóságos gyöngyszemek, tele szeretettel, humorral, bölcsességgel. Nagyon fontos és máshonnan meg nem szerezhető utalások olvashatók alkotói módszereiről, művészetről vallott nézeteiről, egy-egy mű megszületésének körülményeiről. Az utóbbi megjegyzések néhány bizonytalan daráláséi kép meghatározásában is segítenek. Lenyűgözőek az Olaszországról vagy a világ más táján található műemlékekről, festményekről, szobrokról szóló leírásai, egy-egy művészi problémáról kifejtett nézetei. A briliáns esszévé kerekedett szenvedélyes elemzések szinte művészi hitvallásnak is tekinthetők. Uj aspektusból derül fény Szőnyi István mélységesen humanista személyiségére, arra a heroikus erőfeszítésre, ahogyan a maga értékrendjét megtartva át tudta vészelni a háború utáni Magyarországon kibontakozó szörnyű diktatúrát, a Képzőművészeti Főiskola átszervezését, ahonnan jó barátait, hűséges művésztársait kiszorították. Jószerével Bernáth Aurél és Szőnyi István maradtak meg a régi gárdából, akiknek volt akkora tekintélyük, hogy a maguk elvei szerint folytathatták a tanítást. Többet tudhatunk meg feleségéről, Bartóky Melindáról, aki mindvégig szellemi társa volt a festőnek, de egész életében szerényen, a háttérből fogta össze a családot. Az 500 darabból álló levélfolyamot Szőnyi Zsuzsa gondosan megőrizte, időrendi sorrendben katalogizálta, majd 2004 nyarán átadta az egész köteget a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumnak. 2005-ben pedig hozzájuthattunk a Szőnyi Zsuzsa által írt levelek egy részéhez is, melyeket édesanyja gépelt le és szerencsésen visszajutottak a feladóhoz, így ezek kiegészítik, színesítik a szülők közléseit. Legfőbb értékük a megszakítatlanság, a naplószerűség. A hétköznapok folyamatos leírásán, mint alapszöveten minduntalan át meg átcsillan, a Szőnyi szülők alakja, akik saját értékrendjüket a legnehezebb időkben is meg tudták őrizni és a távolba szakadt „gyermekeknek", mint muníciót közvetíteni, sugározni. A levelek segítettek abban, hogy túl lehessen élni az elszakadás fájdalmát, sőt olyan mértékig beavatták egymást életük legapróbb eseményeibe is, hogy kialakulhatott a folyamatos együttlét illúziója. Nagyon érdekesen egészítik ki a szöveget a fotók. Szőnyiné albumokba rendezte a Zsuzsa által küldött képeket. A Szőnyi házaspár is próbálkozott fotózással, több-kevesebb sikerrel, de Gink Károly és más hivatásos fényképészek jóvoltából nagyszerű felvételek készültek róluk, melyek Zsuzsa leveleivel együtt visszakerültek a múzeumba. E páratlan értékű forrásanyag feldolgozása során a múzeum munkatársaiban egyre inkább megerősödött az elhatározás, hogy a leveleknek nyilvánosságra kell kerülniük, mert olyan korról közölnek közvetlen információkat, amelyben mindent átszőtt a hazugság. A levelek írói nagyon jól tudták, hogy szövegeiket illetéktelenek is olvassák, ezért önkéntelenül kialakítottak és tökéletesítettek egy IO
