Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
Róma, Forum Romanum, 1929-ben készült fotó ben én még nem láttam, nagyon sok kora reneszánsz képecske van; azokat érdemes figyelmesen megnézni. Van ott egy oltárnak a predellája (keskeny, hosszú, fekvő formájú kép) Ercole di Robertitól. Ezt próbáljátok megtalálni; nekem nagyon tetszett. A Doria palotában (Corso) van Velasquesnek Innocent pápáról festett portréja. Egy külön kis fülkében áll; bámulatos realitással van megfestve. A Doria képtárban van még egy állítólagos Leonardo is, de ez nekem nem nagyon tetszett. Ha egyszer ki akartok rándulni a városon kívül egy nagyon szép helyre, akkor menjetek ki a Ponte Nomentanahoz. Ez már falusi tájban van. Nagyon szép római, megerősített híd. Ilyet máshol sehol sem láttam. Annak idején három rajzot is csináltam róla 103 . Az igaz, hogy jó messze van, de villamos visz ki, úgy emlékszem. A Via Nomentanan van, szintén a Porta Pian kívül már, a San Ágnese. Ménkű sok lépcsőn kell lemenni. Ezt a nívó különbséget a századok alatt összegyűlt és leragadt piszok adta ki. Fuori le Mura van még a San Paolo kapun kívül a San Paolo bazilika. Óriási nagy, az apszisában van egy nagy mozaik. Vigyázzatok, hogy orra ne essetek, mert a padlója rendszerint ceíetül ki van glancolva. A Via Ostiense másik oldalán van a Tre Fontane. Egyszerű román templom, a sok barokk után kész üdülés. A Tre Fontane körül vannak az első Eucalipttis fák, amiket a szerzetesek hoztak be a malária, illetve a szúnyogok ellen. A Tre Fontane onnan kapta a nevét, hogy szent Pált ott fejezték le és a feje hármat ugrott s ezeken a helyeken egy-egy forrás fakadt. A San Lorenzo fuori le Murában különböző oszlopok és oszlopfejek vannak. Tutti differenti, s ez attól van, hogy a klasszikus épületeket széjjelhordták, hogy ezeket az ókeresztény templomokat felépíthessék. A romokból nem tudván már kellő mennyiségű egyforma oszlopot összehordani, kényszerűségből lett ez a vegyes felvágott. Érdekes, hogy némelyik oszlop magasabb, másik rövidebb, s ezt a párkányok különböző vastagságával egyenlítették ki. Ez különben jellemző majdnem minden ókeresztény oszlopsorra. Alapjában véve ezeket is félig-meddig római emlékeknek lehet tekinteni. A Porta Maggiorén majdnem olyan szép betűk vannak, mint a gettó említett falán. Egyik legépebben megmaradt római kapu, s egyik érRóma, Forum Romanum, 1929-ben készült fotó dekessége, hogy az oszlopai rusztikásak. A Porta 103. SZŐNYI ISTVÁN: Ponte Nomentana, 1929, papír, lavírozott tus, 250x350 mm, Szőnyi Alapítvány tul., ltsz.: Sz.A 94.1.
