Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században
A közbeeső teleket többnyire Párizsban töltötte. Korai tájképeiben még felfedezhetőek az őt ért hatások, többek között Millet, Corot, Paál képeinek nyomai, később azonban festészete teljesen egyénivé vált. 1889-90 telét töltötte újra Párizsban, ekkor a szimbolista vagy a szimbolizmussal rokonlelku festők - Odilon Redon, akit már Barbizonból ismert, Puvis de Chavannes, Carrière. Whistler - keltették fel érdeklődését. Utoljára 1896 augusztusában tért vissza, itt festette első egyéni kiállításának anyagát, a csavargó-képeket, és - vázlatok alapján - egy sorozat tájképet. A csavargóképek ikonográfiái előzményeit Ribera, Daumier, Millet és a francia sajtórajz, általában a koldusfilozófustípus ábrázolásaiban kell keresnünk, írja említett tanulmányában Markója Csilla, ráirányítva a figyelmet a festői életművet о átszövő formai és tartalmi „átfordításokra és keresztezésekre". „Nincs forma, melynek tartalma ne lenne interpretáció kérdése. Ezzel a gondolattal Mednyánszky nem csupán a magyar plein air iskolát vagy a századelő progresszív művészetét előzte meg, hanem bizonyos értelemben a modern művészetet is." 27 / 1882ben a Krisztus Pilátus előtt budapesti bemutatója alkalmával Munkácsy ösztöndíjat alapított fiatal budapesti festők párizsi tanulmányainak támogatására. A díjazottat kétévente - összesen öt alkalommal - az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat előszelekcióját követően, párizsi festőbarátai segítségével választotta ki. A nyertesek: Révész Imre, Hans Temple, Koroknyai Ottó, Pataky László, Halmi Artúr nevét ma már csak a szakemberek 74 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon-sous le pinceau des Français et des Hongrois j В tendance symboliste ou proches du symbolisme d'alors - Odilon Redon, qu'il connaissait de Barbizon, Puvis de Chavannes, Carrière, Whistler. Il revint pour la dernière fois en août 1896, et peignit là les premières pièces de son exposition individuelle, les tableaux de vagabonds, et - d'après croquis - une série de paysages. Les antécédents iconographiques des tableaux de mendiants sont à chercher dans les représentations du philosophe-mendiant de Ribera, Daumier, Millet et des dessinateurs de journaux français en général, ainsi que l'écrit Csilla Markója dans son étude précitée, attirant l'attention sur les « traductions et les recoupements » des contenus et des formes émaillant la vie artistique du peintre. « Aucune forme dont le contenu ne soit une question d'interprétation. Avec cette pensée Mednyánszky ne précéda pas seulement l'école du plein air hongrois ou l'art progressiste du début du siècle, mais l'art moderne également dans un certain sens. » 26 / En 1882, à l'occasion de la présentation à Budapest de son Christ devant Pilate, Munkácsy fonda une bourse d'études pour soutenir les études à Paris des jeunes peintres budapestois. Après avoir passé les premières épreuves de sélection de la Société Hongroise Nationale des Beaux-Arts, les boursiers étaient choisis par Munkácsy pour deux ans - en cinq occasions en tout et pour tout - avec l'aide de ses amis peintres parisiens. Les reçus dont le nom n'est aujourd'hui plus guère connu que des spécialistes, furent Imre Révész, Hans Temple, Ottó Koroknyai, László Pataky et Artúr Halmi, tandis que parmi les recalés se trouvèrent justement István Csók et József Rippl-Rónai. Le boursier travaillait en général directement dans l'environnement de Munkácsy sans toutefois que cela ferme la porte à ses autres élèves : ainsi Bertalan Karlovszky au début des années 1880 et József Rippl-Rónai entre 1887 et 1890 travaillèrent à l'atelier de Munkácsy. Malgré lizon through French and Hungarian eyes was the great master for Mednyánszky in the early stages of his career,' Csilla Markója wrote. 26 In the summer of 1875, Mednyánszky went to Barbizon, although we do not know what works he painted there. By the summer of 1876 he had been working in the region around his family's estate near Nagyőr. His first visit to Szolnok was in the summer of 1877. For the most time, he spent the intervening winters in Paris. In his early landscapes, the influence of Millet, Corot and Paál was still much in evidence, but later his art became truly individual. He went back to Paris for the winter of 1889-1890, where the Symbolist painters and those sympathising with Symbolism - Odilon Redon, whom he had known from Barbizon, as well as Puvis de Chavannes, Carrière and Whistler - caught his attention. His last visit to Paris took place in August 1896, when he completed the material for his first individual exhibition: the vagabond portraits and a series of landscapes - the latter made on the basis of his earlier sketches. To find the iconographical archetype о of the vagabond portraits, we should turn to the pauper-philosopher figures of Ribera, Daumier and Millet and also to the illustrators of contemporary French newspapers, Csilla Markója writes in her earlier mentioned essay, thus throwing light on the 'interpretations and cross-fertilizations' - both of form and of content - that characterised Mednyánszky's entire lifework. 'There is no form whose content is not open to interpretation. With this idea, Mednyánszky anticipated not only the entire Hungarian plein air painting and the progressive art of the early twentieth century, but in some sense also modern art as a whole.' 27 / In 1882, on the occasion of the Budapest premier of Christ before Pilate, Munkácsy set up a fund to support young Hungarian painters who wanted to study in Paris. Following a preselection process conducted by the
