Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században

Jó kapcsolatokat ápoltak Eugen Jettellel és August von Pettenkoffennel, és Brück kivételével, nyaranta lejártak festeni Szolnokra. Ebner Lajos és Feledi Tivadar bizonyítottan dolgozott Barbizonban is, Aggházy esetében ez egyelőre feltételezés. Festészetükre egyaránt hatott Munkácsy népies zsánerfestészete, az osztrák plein air és a barbizoni tájfestészet. Zömmel paraszti tárgyú életképeket és hangulatos tájképeket festettek./ 1878-ban Munkácsy az adható legmagasabb díjat, Médaille d'Honneur-t kapott a párizsi világkiállításon bemutatott Müíon-képéért.

21 Párizsi megbecsültsége ekkor ívelt a legmagasabbra, több kritikus „Magyarországon született franciaként" aposztrofálta.

22 A Milton azt a Delaroche-Couture által megalapozott történelmi zsáner mintát követte, amelynek legfőbb francia képviselője ekkoriban Jean-Paul Laurens volt. Munkácsy képeit a szabad ecsetkezelésből adódó friss felületek, a drámai, de sosem harsány színkontrasztok éppen annyira emelték ki a műfaj átlagterméséből, hogy disszonancia nélkül szembetűnjenek./ A sikert némiképp megkeserítette, hogy a kép helye kapcsán ellentétben került korábbi barátjával, Zichy Mihállyal, aki 1874-78 között Párizsban élt, és a világkiállításra egyik legjelentősebb képét, A Démon fegyverei (A Rombolás diadala) című kompozíciót küldte be. A kép a 19. század nagy emberiség-kompozíciói közé sorolható, azzal a sajátossággal, hogy nem apoteózis, hanem maró kritika. Ez magyarázza negatív fogadtatását, mely odáig fajult, hogy el kellett távolítani a kiállításból. Nemcsak ideológiai tartalma, hanem a kor actuelle dans le cas d'Aggházy. Leur peinture fut influencée par la peinture de genre populaire de Munkácsy, le plein air autrichien et le paysage barbizonien. Ils peignaient en grande partie des scènes de genre représentant le monde paysan et des paysages d'atmosphère. / En 1878, Munkácsy reçut le prix le plus prestigieux qui fût, la Médaille d'Honneur, pour son tableau Milton

20 présenté à l'Exposition universelle de Paris. La reconnaissance parisienne était alors parvenue à son acmé, plusieurs critiques l'avaient évoqué comme un «hongrois naturalisé français»

21

. Le Milton suivait le modèle du genre historique créé par Delaroche et Couture, et dont le représentant français le plus important de l'époque était Jean-Paul Laurens. Les surfaces fraîches résultant de son coup de pinceau libre, les contrastes de ses couleurs dramatisées mais jamais criardes, élevaient juste assez les tableaux de Munkácsy au-dessus du lot la création artistique pour ne pas provoquer de discordance. / Le succès fut d'une certaine façon empoisonné par le conflit qu'il eut, à propos du lieu du tableau, avec son ami de longue date, Mihály Zichy, qui vécut à Paris de 1874 à 1878 et envoya à l'Exposition universelle l'un de ses meilleurs tableaux, sa composition intitulée Le Triomphe du Génie de la Destruction. Le tableau peut être classé parmi les grandes compositions sur l'humanité, à cette particularité près qu'il ne s'agit guère d'une apothéose, mais d'une critique acerbe. Cela explique l'accueil négatif qui lui fut réservé au point qu'il fallut le renvoyer de l'Exposition. Non seulement son contenu idéologique, mais également son désintérêt complet pour les courants esthétiques de l'époque, ainsi que le style romantique évoquant les œuvres de Delacroix et de Gustave Doré, se heurtèrent à une incompréhension générale. « Que mon tableau ébranle le monde, comme un hurlement de souffrance et de terreur », écrivit Zichy à son frère

22

. longer period in Paris and Barbizon in 1874-75 and later returned from Szolnok for several shorter visits. Another of his students was Gyula Aggházy,

17 who regularly took advice from Munkácsy. In the mid-1870s, the students who frequented Munkácsy's studio included Lajos Ábrányi,

18 Tivadar Feledi (Flesch)

19 and, the most loyal of them all, Lajos Brück.

20 They had friendly connections with Eugen Jettel and August von Pettenkoffen, and during the summers, with the exception of Brück, they all travelled to Szolnok to work. Lajos Ebner and Tivadar Feledi are known to have worked in Barbizon too, while in Aggházy's case this is only an assumption that still requires proof. In their work, they were simultaneously influenced by Munkácsy's genre painting, the Austrian plein air painters and the Barbizon landscapists. They mostly painted genre scenes from peasant life and lyrical landscapes./ In 1878 Munkácsy's Milton

21 earned him the Médaille d'Honneur, the highest prize awarded at the Paris World's Fair. His reputation in Paris reached its peak, so much so that several critics described him as 'a Frenchman born in Hungary'.

22 Milton was composed in conformity with the principles of historical genre painting, a school founded by Delaroche-Couture, whose principal French representative at the time was Jean-Paul Laurens. The freshness of his canvases that resulted from his bold brushwork along with the dramatic colour contrasts, which always stopped short of loudness, set Munkácsy's works apart from the average artistic yield of the genre, so that they made a strong impact without being dissonant. / The success was slightly soured by a dispute that arose between him and his former friend, Mihály Zichy, in connection with the placing of Miiton. Zichy, who lived in Paris from 1874 through 1878, sent one of his major works, The Daemon (The Triumph of the Genius Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois ] Barbizon through French and Hungarian eyes