Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században

elszéledtek.« Ebből arra következtettek, hogy Paál nem ismerte őket, az idősebb barbizoni generációval nem volt személyes kapcsolata. Ezzel szemben tény, hogy nemcsak Miilet élt és lakott a közelében, hanem - a néhány évvel korábban elhunyt Rousseau kivételével - a barbizoni festőiskola alapítói valamennyien éltek. Lehet, hogy nem tartózkodtak állandóan Barbizonban, de például Daubigny - Pierre Garnville közlése szerint - 1861-1874 között ott dolgozott. Dupré valószínűleg nem éppen csak a Paálképek hagyatéki árverésénél volt ott, amiről tudunk, de korábban is találkozhattak. Paál kellett hogy ismerje Díazt is, hiszen szomszédja volt. Igaz, hogy Díaz Mentonban halt meg 1876-ban, és kései képei - tengerábrázolások - e tájon készültek, de ismerjük több, 1874-es évszámmal ellátott festményét a fontainebleau-i о erdő jellegzetes témáival, amelyeket minden bizonnyal barbizoni műtermében festett. Az a körülmény, hogy Paál László kapcsolatban állt az idősebb és fiatalabb Barbizonban dolgozó művészekkel, annyit jelent, hogy részese volt a múvészkolónia termékenyítő szellemi légkörének."

14 Paál ekkor már kiforrott tájképfestő volt, ismerte nemcsak a barbizoni mesterek Münchenben vagy Londonban látható képeit, hanem, két hollandiai és egy angliai útjának köszönhetően a barbizoniak elődjének tekinthető 17- századi holland tájképeket, Van Goyen, Ruisdael, Hobbema munkáit, és a 19. századi plein air kialakulására közvetlen hatást gyakorló angol tájképfestők, Constable és Bonnington képeit is. Második hollandiai útját követően, 1872-ben festett Fák alatt s'étant dispersés." Il s'ensuivit que Paál ne les connut pas et qu'il n'eut jamais de rapports personnels avec la vieille génération de Barbizon. En revanche, il est vrai que non seulement Millet était en vie et habitait dans les environs, mais aussi que les fondateurs de l'école de Barbizon - à l'exception de Rousseau décédé quelques années plus tôt - étaient tous en vie. Il se peut qu'ils ne séjournassent plus à Barbizon, mais Daubigny par exemple - d'après Pierre Garnville - y travailla entre 1861 et 1874. Non seulement Dupré fut, comme nous le savons, présent à la vente aux enchères de l'héritage des tableaux de Paál, mais ils avaient selon toute apparence pu se rencontrer plus tôt. Il est impossible que Paál n'ait pas connu Diaz également puisqu'ils étaient voisins. Il est vrai que Diaz mourut en 1876 à Menton, et ses derniers tableaux - des marines - furent exécutés dans ce paysage, mais nous connaissons plusieurs tableaux datés de l'année 1874 reprenant les sujets typiques de la forêt de Fontainebleau, qu'il peignit assurément dans toutes ses œuvres de Barbizon. Le fait que László Paál fût en rapport avec les aînés et les о artistes plus jeunes travaillant à Barbizon confirme qu'il jouissait de l'atmosphère spirituelle inspirant la colonie d'artistes. »

,3 Paál était déjà alors un peintre paysagiste mature, il connaissait non seulement les tableaux exposés à Munich ou à Londres des maîtres de Barbizon mais aussi, grâce à deux voyages en Hollande et un en Angleterre, les paysages hollandais du XVII

e siècle, les travaux de Van Goyen, Ruisdael et Hobbema, considérés comme les ancêtres de l'école de Barbizon, ainsi que les tableaux des paysagistes anglais, Constable et Bonington, qui avaient exercé une influence immédiate sur l'émergence du plein air au XIX

e siècle. A la suite de son deuxième voyage en Hollande, le tableau Vaches paissant sous les arbres peint en 1872, qui fait songer aux premiers tableaux peints en from Düsseldorf on the invitation of Munkácsy in the spring of 1873. Shortly afterwards, he moved to Barbizon for the summer season. 'Researchers of László Paál's art believe that, at the time of our artist's arrival in Barbizon, which was in the spring of 1873, the aging Millet was the only one still living there from the art colony's founders, the rest having either died or left,' László Bényi writes. 'From this, they inferred that Paál could not have known them, that he could not have had personal contact with the older generation of Barbizon painters. The truth is, however, that Millet was not the only one who lived nearby. With the exception of Rousseau, who had died a few years earlier, all the founders of the Barbizon painters' colony were alive. They may not have stayed in Barbizon all the time, but Daubigny, for example, worked there between 1861 and 1874, according to Pierre Garnville's recollection. It is unlikely that Dupré would have gone to the auctioning of László Paál's artistic estate if the two had not met before. Also, Paál must have known Diaz, as they were neighbours. It is true that Diaz died in Menton in 1876, and that his late compositions - mostly maritime paintings - were made in that region. Nevertheless, of the paintings dated as 1874, some display the characteristic motifs of the Fontainebleau forest, which means that he probably completed them in his Barbizon studio. The circumstance that László Paál had a personal relationship with the Barbizon painters, old or young, means that he took part in the stimulating intellectual atmosphere of the artists' colony.'

14 By that time, Paál was already an accomplished landscapist, who not only was familiar with the Barbizon masters' compositions exhibited in Munich or London, but, thanks to his two trips to the Netherlands and one visit to England, also knew numerous landscapes by the seventeenth century 69 Magyar-francia művészeti kapcsolatok a 19. században Les liens artistiques franco-hongrois au XIX

e siècle ] Interconnections between Hungarian and French Art in the Nineteenth Century