Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Papp Katalin: „Az erdők fiai” A „táj felé törekvés” barbizoni megállója

volt. Művészete nemcsak példát mutatott az új tájszemlélet kialakulásának folyamatában, hanem egyúttal a tájábrázolási törekvések „iskolájaként", összegzéseként is értékelhető. Alkotásait nem a romantikus pátosz sugallta, hanem egy kiválasztott tájrészlet sajátos, sokszor félelmetes karaktere. Képeit a látvány alapvonásainak hangsúlyozása és kompozícióba sűrítése, a drámaiság jellemzi. A táj többet jelentett számára puszta motívumnál, s mint a tájak arcképfestője, a természet változatos arcát fedte fel. / A kiállításra a Mairie de Fontainebleau-tól kölcsönzött Alkonyat a chailly-i mezőn jól példázza, hogy a részletező megmunkálás ellenére is érződik nála a monumentális ihlet. Tájképeit mélabús, szinte patetikus költőiség hatja át. Rousseau képein az öreg tölgyek igazi élőlények, a természet szüntelen burjánzásának, növekedésének reprezentánsai. о Kompozíciójának főszereplői általában a fák, amelyeknek minden egyes levelét úgy tudja érzékeltetni, hogy ugyanakkor eltörpülnek mellettük emberek és állatok. Képei gyakran tanulmányokként hatnak. A perspektivikus részleteket „átjárja" a levegő, de festésmódja még nem a plein-air festés kategóriájába tartozik./ Rousseau 1836-os barbizoni letelepedését előbb barátja, Narcisse Diaz de la Репа (1808-1876), majd Constant Troyon (1810-1865), Mes Dupré (1811-1889), Charles-François Daubigny (1817-1878) követte, ők lettek ennek az iskolának a legkiválóbb képviselői. A negyvenes évek végén csatlakozott hozzájuk és telepedett le a csoport két újabb, jelentős alakja, Jean-François Millet (1814-1875) és Charles Emile iacque (1813-1894). A realista festészet kimagasló képvise52 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon-sous le pinceau des Français et des Hongrois j B, Guide de l'exposition - fonds français L'une des premières figures les plus eminentes parmi les artistes de Barbizon fut Théodore Rousseau (1812-1867), l'un des pionniers les plus influents du paysage réaliste. Non seulement son œuvre incarna un modèle au sein du processus élaborant la nouvelle vision du paysage, mais sa quête pour représenter le paysage peut également être considérée comme « école », comme somme. Ce ne fut pas le pathos romantique qui inspira ses œuvres, mais le choix systématique d'un détail particulier du paysage, et son caractère souvent terrible. Ses tableaux se caractérisent par la mise en valeur des traits distinctifs du spectacle et la densité de la composition ainsi que par le sens du drame. Le paysage incarnait à ses yeux plus qu'un simple motif et, semblable à un portraitiste du paysage, il révéla le visage changeant de la nature. / Le Crépuscule sur la plaine de Chailly prêté pour l'exposition par la Mairie de Fontainebleau est un bon exemple de la façon dont malgré le travail de détail il s'en dégage une impression d'ensemble monumentale. Une poésie mélancolique, presque pathétique, insuffle ses paysages. Dans les tableaux de Rousseau, les vieux chênes sont de véritables êtres vivants, des représentants de l'incessante efflorescence, l'incessante croissance de la nature. Les rôles principaux de ses compositions sont en général réservés aux arbres dont il sait faire ressentir la moindre feuille, de sorte que hommes et animaux sont rapetisses à leurs côtés. Ses tableaux font en général l'effet d'études. Les détails perspectifs sont « envahis » et remplis d'air, mais son mode de peinture n'appartient pourtant pas encore à la catégorie des peintures en plein air. / L'installation de Rousseau en 1836 à Barbizon fut précédée par celle de son ami Narcisse Diaz de la Репа (18081876), puis par Constant Troyon (1810-1865), Jules Dupré (1811-1889) through French and Hungarian eyes uniqueness of each natural phenomenon - a particular moment of nightfall, the strange lights preceding a storm, or the countryside transformed in the moonlight. Exhibition guide - French material One of the first and most prominent Barbizon painters was Théodore Rousseau (1812-67), who was one of the most influential pioneers of realistic landscape painting. His art not only proved exemplary in the development of the new landscape attitude, but it can also be viewed as a school, a summation of attempts to depict the landscape. His works were inspired not by romantic pathos, but by the particular and frequently terrifying character of a certain detail in the landscape. His pictures are characterized by the accentuation of the basic features of the scenery, the concentration of these features into a composition, and their dramatic character. The lando scape meant more to him than mere motive, and, as the portraitist of landscapes, he discovered the varied face of nature. / Crépuscule sur la plaine de Chailly (Sunset over the Plain of Chailly), on loan to the exhibit from the Mairie de Fontainebleau, provides a good example in that despite the detailing, the monumental inspiration can be felt in it. Rousseau's landscape paintings are imbued with a gloomy, almost pathetic, poetic quality. The old oaks in Rousseau's paintings are real living creatures, true representatives of the neverending proliferation and increase of nature. The main characters in his compositions are usually trees, every leaf of which can be felt, while the humans and animals are dwarfed by them. His pictures often work as studies. They are imbued with the details of perspective and filled with air, but his style can never be considered