Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Claus Pese: Művésztelepek Európában: vázlatos áttekintés

tömeges megbetegedések szintén menekülésre sarkalltak. A különböző politikai események - mindenekelőtt az 1830-as és 1848-as franciaországi forradalmak - még inkább arra ösztönözték a művészeket, hogy elhagyják a fővárost és vidéken telepedjenek le. Az 1830-as évektől kezdődően művészek sora szállásolta el magát a fontainebleau-i erdőben megbúvó Barbizonban, az Auberge Ganne-ben. A tájfestészet, a paysage intime, az akadémizmus historizáló kompozícióival és arcképfestészetével szakítva a kibontakozó művészet alapelvévé vált. A francia metropolisztól 60 kilométerre délkeletre a festők a természet panteista megközelítésében keresték az üdvösséget. A Goncourt testvérek 1867-ben megjelent Manette Salomon című regényükben már a festők természeti élményeiről tudósítottak. Théodore Rousseau, Jean-François Millet, п Narcisse Diaz de la Репа és a többiek, Barbizonban telepedtek le, bár természetesen nem szakadtak el teljesen a nagyvárostól, hiszen ott élt a vevőkörük, akik egy kis darabka természetet kívántak szobájukba hozni. 1840 után a tájképfestészetnek újabb lökést adott a fémtubusos olajfesték feltalálása. Ez lehetővé tette, hogy a festő hosszabb ideig időzzön a szabadban a plein air festészet módszerét gyakorolva. Rövidesen külföldről is jelentkeztek festők, így 1853ban a hollandiai Josef Israels, 1873-ban a magyar Paál László, egy évvel később pedig a német Max Liebermann érkezett Barbizonba. Az 1870-7 l-es német-francia háború következményeként kialakult politikai feszültségek hatására a francia és német művészek között megszűnt az élénk tapasztalatcsere, inkább a nemzeti 34 en tirer profit. D'autre part, la peur des épidémies comme celle du choléra et du typhus incita les populations à quitter les villes. Enfin, les événements politiques, comme les révolutions de 1830 et 1848, contribuèrent, notamment en France, au départ des artistes de la capitale, qui préférèrent s'établir en province. Dès les années 1830, ils prirent l'habitude de louer une chambre à Barbizon dans la forêt de Fontainebleau, à l'Auberge Ganne. Les artistes y peignirent des « paysages intimes », genre dont le principe se détournait des sujets historiques et des portraits de la peinture académique, cherchant son salut dans le règne panthéistique de la nature, à soixante kilomètres au sud-est de la capitale française. Le roman Manette Salomon des frères Goncourt, paru en 1867, nous décrit la rencontre des artistes sur place avec la nature. Théodore Rousseau, Jean-François Millet, о Narcisse Diaz de la Репа et d'autres élurent domicile à Barbizon, tout en conservant un lien étroit avec la capitale, là où se trouvait la clientèle désireuse d'accrocher un peu de nature sur ses murs. Le développement de la peinture de paysages connut, après 1840, un nouvel élan, grâce à l'invention des tubes métalliques permettant aux peintres de travailler plus longtemps hors de leurs ateliers, en s'abandonnant à une certaine « théorique du plein air ». Un peu plus tard, des artistes de tous les pays rejoignirent Barbizon, comme par exemple en 1853 Josef Israels des Pays Bas, en 1873 László Paál de Hongrie et un an plus tard Max Liebermann d'Allemagne. Suite à la guerre franco-prussienne de 1870-1871, les difficultés politiques freinèrent l'échange des idées artistiques entre artistes allemands et français. for artists to a considerable degree - was free to take advantage of that fact. Periodic outbreaks of diseases and epidemics, such as cholera and typhoid fever, were another reason to flee the city. And, particularly in France, political events such as the revolutions of 1830 and 1848 also prompted artists to abandon the capital in favour of the countryside. In Barbizon, in the forest of Fontainebleau, artists began renting rooms in the Auberge Ganne in the 1830s. Landscape painting, depicting an idyllic paysage intime, became the guiding principle of an art which turned its back on academic historical paintings and portraiture, and instead sought salvation in pantheistic natural surroundings, 60 km southeast of the French capital. 1867 saw the appearance of the novel Manette Salomon, by the Goncourt brothers, which told of the bucolic idylls of painters in the region. Théodore Rousseau, Jean-François Millet, Narcisse Diaz de la Репа and other artists took up residence in Barbizon but they also continued to maintain close ties to the city, since that was the home of their clients, who sought a touch of nature for their urban living rooms. Landscape painting gained an additional impetus with the invention of the lead paint tube in 1840. From then on, artists could paint outdoors for extended periods of time, and indulge in a kind of 'open-air heroism'. The community at Barbizon soon attracted artists from other countries as well, including Josef Israels from Holland in 1853, László Paál from Hungary in 1873, and one year later, the German Max Liebermann. The political tensions arising from the Franco-Prussian War of 1870-1871 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois ) Barbizon through French and Hungarian eyes