Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Tanulmányok - Catherine Horel: Franciaország és Magyarország a 19–20. század fordulóján: csodálat és értetlenség
valamint André Duboscq, akinek könyve az első világháború hajnalán jelent meg, súlyosan elítélik a nemzeti kisebbségek leigázását. Utóbbi a nemzetiségek összemosásával túlzottan leegyszerűsíti a helyzetet, pedig jól tudjuk, hogy nem minden nemzetiség van azonos szinten, ám másokkal ellentétben nem az általános választójog bevezetésében látja a megoldást, mely véleménye szerint Ausztriában is csak súlyosbította a helyzetet. / „A népesség mintegy fele magyar származású, és ők nyelvükön, politikai fölényükön és kultúrájukon keresztül próbálnak a többi, különböző nemzetiséghez tartozó (német, szlovák, román, rutén, horvát, szerb) ott élő fölébe kerekedni, és ez a helyzet mintha szemernyit sem változna Magyarországon. Felmerül a kérdés, hogy egy parlamentáris rendszerben miért nem védik meg a lakosság felét a képviselőik. Erre két válasz is adódik: egyrészt a nem magyar népesség különböző nemzetiségekből áll, amelyek nincsenek állandó kapcsolatban egymással; másrészt az ország érvényben lévő választási rendszere megbénítja az ellenállást."" / A francia-orosz szövetség, BoszniaHercegovina bekebelezése, a Habsburg Monarchia határozott németbarátsága és a nemzetközi feszültségek súlyosbodása ellenére René Gonnard egyetemi oktató még hisz a szövetségesi viszonyok megfordításában: érdekes jelenség, hogy a magyarbarát franciák - köztük egyes diplomaták is - és a franciabarát magyarok még a két világháború között, a még világosabban kirajzolódó táborok mellett is ragaszkodnak ehhez az ábrándhoz. Mindez sokkal inkább szól a német befolyás elleni küzdelemről, mint a Magyarország 24 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois J Mais le second simplifie la situation par un amalgame entre elles alors que l'on sait bien que toutes ne sont pas sur le même niveau, mais contrairement à d'autres, il ne veut pas voir dans l'instauration du suffrage universel la solution au problème car il pense que son introduction en Autrichene l'a pas résolu mais accentué. « La moitié environ de la population, qui est de race magyare, prétendant imposer au reste des habitants qui appartiennent à plusieurs nationalités (allemands, slovaques, roumains, ruthènes, croates, serbes) le respect de sa race par le respect de sa langue, de sa suprématie politique et de sa civilisation, tel est l'état de choses qui se perpétue en Hongrie. On peut se demander comment, sous un régime parlementaire, la moitié des habitants ne sont pas défendus par leurs députés contre de telles prétentions. La réponse à cette о question est double : d'abord la population non magyare est composée de races différentes qui n'ont entre elles aucun lien permanent; ensuite les procédés électoraux en usage dans le pays paralysent sa résistance »". J En dépit de l'alliance franco-russe, de l'annexion de la BosnieHerzégovine, du tour résolument allemand pris par la monarchie des Habsbourg et de l'exacerbation des tensions internationales, l'universitaire René Gonnard veut encore croire à un possible renversement des alliances ; il est intéressant de remarquer que les magyarophiles français, certains diplomates même, ainsi que les francophiles hongrois maintiendront cet espoir dans l'entre-deux-guerres alors que les camps sont encore plus nettement dessinés. Il s'agit dans cette optique de combattre l'influence allemande et non pas d'un amour désintéressé et subit pour la Hongrie, même si Gonnard avec une certaine Barbizon through French and Hungarian eyes liberty for themselves, but readily jealous of the liberty of others. The sympathy they inspire, however deep it may be, does not come without some reservations. They have remained a distinct and dominant nationality in the midst of several others, from which they have not managed to make a true nation, and therein lies the limit of the admiration they deserve.' 10 René Henry, who overtly favoured the Croats, and also André Duboscq, whose book appeared just before the outbreak of World War I, are severe in their judgments of the subjugation of minority peoples. Duboscq oversimplifies the situation by lumping them together, though they are clearly not all comparable, but unlike other commentators, he does not see the institution of universal suffrage as the solution to the problem, since he consido ers its introduction in Austria to have accentuated the problem, rather than resolving it. / 'About half of the population, which is of the Magyar race, manages to impose on the rest of the inhabitants, who are of many nationalities (Germans, Slovaks, Romanians, Ruthenians, Croats, Serbs) respect for their race, with the respect of their language, political supremacy and civilization: such is the state of things that still persists in Hungary. One may ask how, under a parliamentary government, half of the population is not defended by their representatives against such pretensions. The answer to this question is double: Firstly, the non-Magyar population is composed of various races which do not have permanent links between them; secondly, the electoral procedures in use in the country paralyse their resistance. 41 ) Despite the Franco-Russian alliance, the annexation of Bosnia-Herzegovina, the
