Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Tanulmányok - Catherine Horel: Franciaország és Magyarország a 19–20. század fordulóján: csodálat és értetlenség

és egyébként sem állnak rendelkezésükre a helyzet objektív elemzéséhez szükséges intellektuális eszközök, mert ez az időszak a nagy hevületek és a fejlődés kultuszának kora, és ez alól a magyarok sem kivételek./ A Magyarországgal szemben barátságos vagy ellenséges érzelmekkel viseltetők célja az ország alaposabb megismertetése Franciaországban; az utóbbiak kirekesztenék Magyarországot, az előbbiek pedig szorosabb kapcsolatot kívánnak kiépíteni. Miután az 1860-as évek közepén nem sikerült szövetségbe forrasztani Franciaországot és Ausztriát, a franciák továbbra sem mondtak le arról, hogy Magyarország legyen egyik közép-európai bázisuk, annak ellenére, hogy 1879 óta megerősödtek a Monarchia és Németország közti szálak. E stratégia része az 1880-as években Magyarországgal és a cseh vidékekkel kialakuló kulturális, kereskedelmi és ipari kapcsolat. Bár idővel Franciaország egyre inkább a szláv nemzetiségek felé fordul, néhányan, köztük Fontenay budapesti főkonzul és Crozier bécsi nagykövet továbbra is szövetségest próbál kovácsolni Magyarországból, és az 1906-ban hatalomra kerülő új koalícióval mintha ismét lehetőség nyílna a közeledésre.

6 Az 1885-ös kiállításon olyan kitörő lelkesedés fogadja a francia küldöttséget, hogy Louis Ulbach így tűnődik a kapcsolatok szorosabbra fonásának lehetőségén: „mi nem értünk a politikához; de meggondolatlanság lenne, ha a béke és a háború ügyeibe beavatkozó politikusok alábecsülnék a szimpátia e spontán és egyetemes megnyilvánulását. Magyarországon senki nem volt közömbös irántunk (...) Ez az utazás jelentős esemény, amely pozitív következméBarbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois } l'enseignement public, la politique de magyarisation, mais on ne peut trop leur en vouloir car ils succombent au charme de leurs hôtes qui s'emploient à les étourdir de festivités et la plupart ne possédaient d'ailleurs pas les outils intellectuels pour analyser froidement la situation, l'époque est en outre à l'exaltation et au culte du progrès, que les Hongrois adoptent également./ Le but avoué de tous ces auteurs, favorables ou adversaires de la Hongrie est de mieux la faire connaître en France, les seconds pour la dénoncer et les premiers pour souhaiter que l'on entretienne avec elle des rapports plus soutenus. Après la tentative manquée d'alliance entre la France et l'Autriche au milieu des années 1860 et malgré les liens qui unissent la monarchie à l'Allemagne depuis 1879, les Français ne désespèrent pas de faire de п la Hongrie une de leurs bases en Europe centrale : les relations culturelles, commerciales et industrielles qui se nouent dans les années 1880 avec la Hongrie et les pays Tchèques font partie de cette stratégie ; par la suite, la France penche de plus en plus vers les nationalités slaves, mais certains comme le consul de Fontenay et l'ambassadeur Crozier n'abandonnent pas l'idée de faire de la Hongrie un soutien et l'occasion d'un rapprochement semblera même se présenter avec la nouvelle coalition au pouvoir en 1906

6

. L'accueil délirant fait à la délégation française à l'exposition de 1885 fait réfléchir Louis Ulbach sur l'opportunité de resserrer les liens : « nous n'avons pas fait de politique; mais les hommes politiques, qui se mêlent de la paix et de la guerre, seraient bien étourdis de méconnaître ce mouvement si spontané, si universel de sympathie. Il n'y a pas eu en Hongrie une abstention.(...) Barbizon through French and Hungarian eyes comparisons that might misrepresent reality and make an immutable principle out of an isolated incident / In their euphoria, the French rather quickly forgot the country's troubles, the aberrations of the Compromise, the backward public school system, and the government's Magyarisation policies. But they cannot be blamed too heavily for succumbing to the charms of their hosts, who made every effort to dazzle them with festivities: most of them did not have the intellectual tools to coldly analyse the situation. Moreover, it was a time of excitement and of the cult of progress, to which the Hungarians also subscribed. / The declared goal of all these commentators, either favourable or opposed to Hungary, was to make the country better known in France: the latter to denounce it, and о the former in the hope that it would lead to more sustained friendship. After a failed attempt to forge an alliance between France and Austria in the mid-1860s, and despite the ties which had united the Austrian and German monarchies since 1879, the French did not give up on the idea of making Hungary one of their bases in Central Europe, and the cultural, commercial and industrial relations that they nourished in the 1880s with Hungary and the Czech countries were a central part of this strategy. The French later turned increasingly to the Slavic countries, but some, like the consul de Fontenay, and the ambassador Philippe Crozier, did not give up on the idea of making Hungary an asset, and the occasion to forge a friendship seemed to present itself when the new coalition came to power in Hungary in 1906.

6 The ecstatic welcome