Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Életrajzok

sokat adtak a párizsi liberális polgári írók és művészek részvételével. Iskola műtermében magyar és külföldi növendékek tanultak. 1882-ben ösztöndíjat alapított a fiatal magyar festők párizsi tanulmányainak elősegítésére. / 1873-ban, Paál meghívására csupán három hétig dolgozott Barbizonban, de ottani élményei sokáig meghatározták tájfestészetét. Több barbizoni hangulatú életképet is festett {Rőzsehordó nő, Köpülő asszony). Képein Courbet, Millet, Corot és Daubigny hatása fedezhető fel. Onódi Béla Budapest, 1900 - Szentendre, 1991 A Képzőművészeti Főiskolán diplomázott Réti István növendékeként 1920-ban. A nagybányai (1918), majd a kecskeméti (1919) művésztelepen dolgozott. 1921-1925 között Philadelphiában élt, a The North American újság grafikusként foglalkoztatta. 1924-ben Párizsba és Barbizonba utazott. 1926-ban barátaival megalakította a szentendrei művésztelepet, két évvel később a Szentendrei Festők Társaságát. 1926-tól haláláig Szentendrén élt. Egész művészetét meghatározta a nagybányai művészet iránti nosztalgia, az ebből táplálkozó lírai hangvételű, természetelvű ábrázolás. Gyakori témája volt a szentendrei városkép és a környező természeti táj. A harmincas évektől egészen haláláig oldott, napfényes, Le Christ devant Pilate et Le Golgotha. Sa femme et lui recevaient régulièrement chez eux les écrivains bourgeois libéraux et artistes parisiens. Dans l'atelier de son école étudiaient des élèves hongrois et étrangers. En 1882, il fonda une bourse pour encourager les études parisiennes des jeunes peintres hongrois. / En 1873, il alla travailler seulement trois semaines à Barbizon, sur l'invitation de Paál, mais les expériences qu'il y vécut furent longtemps décisives sur ses paysages. Il peignit même plusieurs tableaux de genre d'atmosphère barbizonienne {Femme barattant, Ramasseuse de bois). Ses tableaux révèlent l'influence de Courbet, Millet, Corot et Daubigny. »> Béla Onódi Budapest, 1900-Szentendre, 1991 Elève d'lstván Réti, il fut diplômé de l'Ecole des Beaux-Arts de Budapest en 1920. Il travailla à la colonie d'artistes de Nagybánya (1919) puis de Kecskemét (1920). De 1921 à 1925 il vécut à Philadelphie, travaillant comme illustrateur au journal The North American. Il se rendit en 1924 à Paris et à Barbizon. En 1926, ses amis et lui fondèrent la colonie d'artistes de Szentendre (1926) et deux ans plus tard la Société des Peintres de Szentendre. C'est à Szentendre qu'il vécut à partir de 1926 jusqu'à sa mort. Toute son œuvre fut modelée par la nostalgie de l'art de Nagybánya, par une représentation au ton lyrique, fondé sur le naturel, qui s'en était nourrie. L'un de ses thèmes fréquents était le paysage urbain de Szentendre et le paysage natuings from this period are Milton, Christ before Pilate and Golgotha. With his wife, he gave regular receptions, which were attended by liberal, bourgeois Parisian writers and artists. Hungarian and foreign students studied in his studio. In 1882 he established a scholarship for funding the studies of young Hungarian painters in Paris. / Invited by Paál, he worked only three weeks in Barbizon in 1873, but what he experienced there influenced his landscape painting for a long time. He did several genre paintings radiating the Barbizon atmosphere (Woman Carrying Brushwood and Woman Churning). The influence of Courbet, Millet, Corot and Daubigny can be found in his paintings. о Béla Onódi Budapest, 1900 - Szentendre, 1991 Béla Onódi studied under István Réti at the College of Fine Arts, where he graduated from in 1920. He worked at the artists' colonies in Nagybánya (1918) and Kecskemét (1919). From 1921 to 1925 he lived in Philadelphia, and earned his living as a graphic designer for The North American. In 1924, he travelled to Paris and Barbizon. Together with his friends, Onódi founded the Szentendre artists' colony in 1926 and the Szentendre Painters' Society two years later. He lived in Szentendre from 1926 until his death. The nostalgia he felt for the Nagybánya tradition and the lyrical, nature-oriented style of representation that stemmed from it had a defining influence on his whole art. Among his favourite themes were Szentendre Életrajzok } Biographies } Biographies 193