Schenk Lea szerk.: Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 4. Szentendre, 2005.)

Verba Andrea: Stúdium vagy Ars poetica? – A festő és modell tematikai változásai Szentendréről nézve

a háttér nőalakját a szemérmes távolságtartás jellemzi. E két világ határán jelenik meg a modell mellett a gyümölcsöstálat tartó szolga alakját magára öltő művész. Szerepe szerint kissé meghajolva, szinte adoráló tartással fordul a kezével szeme fölé árnyékot tartó, távolba tekintő, fekvő modell felé. A műtermi beállítást idéző akt, és a félig takarásban ábrázolt kísérőalak pozíciója, valamint a reneszánsz kompozíciókról ismert, erős léptékváltású táji háttér együttese a feszes kompozíciós rend ellenére bizonytalan térképzetet kelt a szemlélőben. A kompozíció legközelebbi párhuzamait a Szőnyi-körhöz tartozó művészek, elsősorban maga Szőnyi István, valamint Korb Erzsébet művei között fedezhetjük fel.

15 A festő és modell kettősét tekintve Goebel festményének figyelemreméltó párhuzama Szőnyi nagyméretű, 1919-ben készült Kompozíció aktokkal™ című olajképe és egy kisebb, 1920-as évek elejéről származó Aktok drapéria előtt címet viselő, a kroki életképi közvetlenségével rögzített tusfestménye.

17 A sokakat foglalkoztató téma előbbiekhez közeli variánsa a szintén Réti-tanítvány, Boldizsár Istvánnak a nagybányai Berger-cukrászda elhíresült asztallapjára vázolt, sötét háttérből kibontakozó fekvő akt és gyümölcsöstál együttesét ábrázoló Akt (1924-25) kompozíciója is.

18 Paizs Goebel képének hátterében külön figyelmet érdemel a fának támaszkodó, oldalra tekintő nőalak, amelynek párhuzama Szőnyi két nagy hatású, a korszakot meghatározó kompozícióján is felbukkan. Bár Szőnyi 1924-es gyűjteményes kiállításán bemutatott főművén, a Danaidák (1923) című festményén is találkozhatunk egy hasonló tartásban fának támaszkodó, de közben lazán előrehajló, robusztus aktfigurával,

19 Paizs Goebel venus pudica tartást felvevő aktja valójában inkább Szőnyi 1919-ben készült Ологс

/cépének hátterében megjelenő nőalakjával tart rokonságot.

20 A Paizs Goebelnél éppúgy, mint Szőnyinél emblematikus tömörséggel megfogalmazott figura az érintetlen, szunnyadó, külső és belső természet megszemélyesítője. Nem kevésbé szimbólumértékű, hogy mindkét kompozíció táji hátterében megjelenik az önvizsgálat lélektani helyzetét jelképező, távoli ház, és az oda vezető, kanyargó út képe. A festő háta mögött megjelenő nőalak, úgy tűnik, mindkét művész esetében az alkotó belső világához tartozik. Támogató jelenléte egyrészt a művészi inspiráció forrását, másrészt a lélek termékenységet ígérő, mégis szűzies női oldalát, az animât képviseli. Míg azonban Szőnyi szuggesztív önportréja a művészi aktivitás, a művészi öntudat allegorikus ábrázolása, addig Paizs Goebel a kora reneszánsz profilportrék időtlen karakterét megidézve nemcsak lemond az aktivitásról, hanem kifejezetten háttérbe vonul. Ugyanakkor valóságos modelljét az előtérbe helyezi, és annak egyéni, határozott arcélét is megrajzolja. Ez a kompozíciós megoldás részben a modellhelyzet kiszolgáltatottságát is átírva újraértelmezi a szituációt, felfedi annak ambivalenciáját, hiszen a „modelltől függő" művészi kiszolgáltatottságot is megjeleníti.

21 Paizs Goebel képén a Vénusz kettős, földi és égi természetét jelképező, fekvő és álló nőalak együttes szerepeltetése egyúttal a művészi invenció kettős természetére is rávilágít. A test világával, mint matériával közvetlen kontaktust teremtő művészlét mintha csak az önként vállalt egyedüllét, a belső magány távolságtartó gesztusa révén nyerhetné el kiteljesedését, a tisztán látás képességét. Paizs Goebel kortársai közül Korb Erzsébet lappangó Danaé (1923 k.) kompozícióján és az ahhoz készült vázlaton hasonló beállítással találkozunk.

22 Az átszellemülten várakozó nőalakot ábrázoló kompozíción a fény, mint „a transzcendens vagy éppen nagyon is földi, de immateriálissá átlényegített vágyakozás metaforája bukkan fel."

23 Míg Korbnál az átszellemült várakozásban, a fényjárta formákban megnyilvánuló vágyakozás, mint allegorikus kép a jövőre összpontosít, addig Goebelnél a „sötét 15 Ezekből a kompozíciókból számos érdekes variációtípust vonultatott fel a korábban már említett, nagyszabású Árkádia tájain című kiállítás. Korb Fekvő aktja (1922, papír, szén, 298x594 cm, J.b.L 19 - EK - 22, MNG Itsz.: 1923-1049.), valamint Szőnyi Fekvő aktja (1923, papír, tus, toll, 258x416 mm, J.b.l.k.: Szőnyi I. 1923, MNG Itsz.: 1933-2412) és ennek változatai egészen hasonló testtartású nőalakot jelenítenek meg. Repr. in: Árkádia tájain i.m. 106., 38., 40. kép. 16 Szőnyi István: Kompozíció aktokkal, 1919, ч., о., 79x126 cm, J.j.

I.: Szőnyi 1919, mgt. A festmény hagyományos Vénusz vagy Danaé kompozíciót idéző, fekvő nőalakja, a drapérián elhelyezett csendélet, és a táji háttér előtt álló két férfi akt együttese a monumentalitás igényével egybeszerkesztett kompozíció első, talán még kevéssé kiérlelt formája Szőnyi életművében. Bár az egymás mellé kerülő motívumok nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz, mégis a megjelenő figurák az árkádiai, szemlélődő jelenlét képviselői. Ld.: Zwickl András: Figurák és kulisszák - A korai festmények. In: Árkádia tájain, i.m. 87.12. kép. "Szőnyi István: Aktok drapéria előtt, 1920-as évek eleje ( p., lav. tus, 157x238 mm, J.

п., Szőnyi István Emlékmúzeum, Zebegény, Ltsz.: 74.33.1) A kompozíció jobb oldalán egy félkönyékre támaszkodó, szemből ábrázolt, fekvő női akt, baloldalt egy jobbjában gyümölcsöstálat társa fölé emelő, a nézőnek háttal ülő, női akt látható. 18 Boldizsár István: Akt, a nagybányai Berger-cukrászda asztallapja (az asztallapon 16 nagybányai művész rajza), o., ceruza, fenyőfa, 55,2x79 cm, a hátoldalán kézzel keretezett cédula, rajta az alkotók neve, föntről lefelé, balról jobbra olvasva: „Bacher Rózsi, Váradi, Barta László, Korda Vince, Kmetty János, Schiller, Mundné, Perlrott Csaba, Jándi Dávid, Mund Hugó, Klein, Perlrottné, Delly, Szolnay, Boldizsár, Hoffmann.", BTM Fővárosi Képtár, Itsz.: KM. 94. 4. In: Sümegi György: A nagybányai Berger-cukrászda asztallapja, Nagybánya kat, 359., 363., repr. 361. "Szőnyi István: Danaidák, 1923, v., о., 201x272 cm, J.

п., MNG Itsz.: 51.55

T. Ld.:Zwickl András-Zsákovics Ferenc: Biblia és mitológia-Aktkompozíciók. In:Árkádi tájain, i. m. 146-147., 91. kép. Szőnyi mitológiai címet viselő kompozíciója „inkább műtermi aktstúdiumok egymás mellé helyezett együttesének hat" - írják a szerzők. 20 Szőnyi István: Önarckép, 1919,v.,o., 112x88 cm, J.j.L: Szőnyi 191, MNG Itsz.: 72.94T. Repr. in: Árkádia tájain, i.m. 111., 46. kép. 21 Az, hogy a fiatal festő számára ez mennyire konkrét, csaknem mindennapos problémaként jelentkezett, jól érzékelteti egy pár évvel későbbi, 1926 februárjában Nagybányáról kelt levele: festettem olyan dolgokat amit pénz nélkül is tudok. Én nem fizetek önmagamnak, tehát lefestem magamat és közbe tájképet (is festek). A Jándi fest compozícót, mert nem kerül pénzébe. Ő hasból fest, én pedig ezt nem tudom megcsinálni, én ragaszkodók a modellekhez, mert... a hasból levő festést nem szeretem." Verba Andrea, 1996, i. m. 10. 22 Korb Erzsébet: Danaé, vázlat, 1923 k., lappang, Korb Erzsébet: Danaé, 1923 k., lappang. A beállítás Goebeléhez hasonló variánsa Korb Erzsébet: Pietá(1923k.)című, ugyancsak lappangó kompozíciója is. Repr. in: Árkádia tájain, i.m. 87., 22. kép, 150.13. kép, 140. 7. kép. 23 Zwickl András-Zsákovics Ferenc: Biblia és mitológia-Aktkompozíciók. In: Árkádia tájain, i.m. 150. 29