Schenk Lea szerk.: Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 4. Szentendre, 2005.)

Schenk Lea: „Kép a képben” – XX. századi önarcképek és kettős portrék a Szentendréhez kötődő festészetben

portrékon az arcok belső univerzumában vagy a határtalan térben lebegve a lélek tükrével is analóg „tárgyi társ szimbólumoknak" tekinthetők. A tányéros motívumot Vajda a kornissi előképhez viszonyítva többnyire kilencven, néha negyvenöt fokkal elforgatva különböző mikro- és makro-tárggyal társítva szerepelteti tematikailag változatos kompozíciós variánsokban: például madárral, ablakráccsal, templomtoronnyal együtt vagy égi objektumként, Rajzmontázs önarcképpel"

5 című, - később elemzésre kerülő - alkotásában pedig önportréja mellé emelten. Míg Kornissnál a tányéros tárgyi együttes egy csendélet eleme, addig a vajdaivá asszimilált motívum a csendéleti keretből határtalan térbe átemelve áttetszővé szublimálódik, az anyaghoz való kötöttségből kiszabadítva szubtilis kompozíciós elemmé és olyan variábilis motívummá válik, amivel a művész szimbolikus tartalmat tud kifejezni. Korniss Madaras fiú. Szentendre™ című képén a fiú kubisztikusan formált arcában - a fekete színű négyzetként és halványszürke rombuszként - ábrázolt szempár Vajda azon felemás szemű önarcképeivel rokonítható, amelyeknél az egyik szem fekete, a másik pedig fehér szembogárral szerepel. (Álarcos önarckép, 1935, kat sz. 66., Önarckép koponyával™). Vajda Álarcos önarcképe egyúttal Korniss 1930-ban festett Fej (Önarckép)

m

c'\mü álarcos önportréjával is párhuzamba állítható, a félprofilba fordult arcokra illesztett maszk elhelyezésében mutatkozó rokonság, valamint az itt is szereplő felemás színű szempár alapján. Korniss maszkos önarcképén játékosabb a rejtőzködés szerepének kinyilvánítása, míg Vajda álarcos önportréján drámaibb módon valósul meg a valódi én és az ál-én párbeszéde. Vajda Álarcos önarcképén a fehér és fekete szembogár által közvetítve a fény és az árnyék együttléte a bartóki dualista világkép képzőművészeti párhuzamának is tekinthető. Annak a világképnek, ami „nem sötét és nem világos, hanem sötét és világos, mindig a kettő együtt, elválaszthatatlan egységben és összeforrottságban, mintha a polaritás volna az egyetlen keret, melyben az eszmei vagy drámai mondanivaló megnyilvánulhat"

119

. A sokarcú emberi lény személyiségrétegeinek Jung által meghatározott terminus technicusaival közelíthetjük meg talán legjobban Korniss Dezső, Vajda Lajos, Anna Margit és Miháltz Pál azon önarcképeit, ahol az álarc mögött a fejnek egy része is látszik. Anna Margit szembe néző önarcképe

120 elé emel úgy egy profil nézetű maszkot, hogy az arca egyik felét takarja csak el, Miháltz Pál Két életkor™ című alkotásán pedig saját arcvonásait megjelenítő, olyan háromnegyed profilban ábrázolt maszk lebeg, amely mögött szembe néző arcának nagy része látható. Lényünk első rétegét Jung „personának"

122 nevezte el. Az említett művészek önképmásain a maszk ezt a szerepjátszó réteget és a valódi identitást egyszerre szimbolizálja. Anna Margitnál és Miháltznál a maszk részben, Kornissnál teljesen takarja az arcot, de levehető, Vajdánál viszont az arc szerves részeként jelenik meg. Anna Margit kézben tartott maszkját az arca elé emeli, és ezzel a szerepjátszás tényét nyomatékosítja. Vajdánál az arcra tapadt maszk a szereppel való tudatalatti azonosulást is szimbolizálja. Az Álarcos önarcképen megjelenő felemás szemek, nem csak a duális világképpel, hanem a taoizmus Yin és Yang princípiumával, valamint a jungi mély-énnel is rokoníthatóak. A személyiség ezen mély magja „az élet minden ellentétpárját, ellentmondását - jó és rossz, fény és sötétség - magában foglalja. A mély-én a psziché teljessége, amelyben a tudat és a tudattalan egyaránt benne van. Szerves egésszé olvasztja lényünk eltérő részeit, a personát, az egót, az animát/animust és az árnyékot."

123 is. Vajda ha át is vesz egyes motívumrészleteket Korniss néhány művéből, azokat szuverén asszimilálással sajátos szimbolikus tartalmak kifejezésére teszi alkalmassá. Néhány motívum vázlatos összevetése helyett Korniss és Vajda 1935 és 1937 között alkotott műveinek motívumvilágát részletekbe menően is érdemes lenne összehasonlító vizsgálattal is megközelíteni. A „kép a képben" motívum témájához visszatérve, jelentősége van annak, hogy részletekbe menően elemeztük a képként vagy képpel mutatkozó önportrék típusait. Az integrált képeket alkalmazó műalkotásokon az önarckép és a csendéleti tárgy, illetve az önportré és a kísérőkép alá-, fölé- vagy mellérendelt kompozíciós viszonylatától függően minősül egy-egy önképmás alárendelt elemnek, azonos hangsúlyú képi motívumnak vagy domináns formának. A mellérendelt „tárgyi társsal" ábrázolt önarckép ritkán előforduló ábrázolási típusa helyett a Szentendréhez kötődő művészek általában „énközpontú" vagy „tárgyközpontú" orientációs keretben nyilvánítják ki saját önértékelésükkel kapcsolatos szerepeiket. Az integrált képet tartalmazó önarcképek egyik gyakori típusának azon képként vagy tükörképként megfestett önportrék mutatkoznak, ahol az arc egy részletét látjuk csak, a többit ugyanis tárgyak fedik el vagy levágja a tükör széle. Ezzel az alárendelt mellékszereplőként mutatkozó „töredék-önarcképpel" szemben az önportrék másik gyakori típusában főszereplőként áll a művész a kép előterében, és háta mögött saját alkotásai láthatók. Ezeken az integrált képekkel együtt ábrázolt önképmásokon a művész "

5 Vajda Lajos: Rajzmontázs önarcképpel, 1937, p. ceruza, 32x24 cm, J.n. (Hátlapon: Önarckép templommal, p. ceruza, 315x230 mm, 1935), SzFM Ltsz.: 83.55., közölve: Mándy Stefánia: Vajda Lajos, 1983,135. kép; Vajda Lajos Múzeum, kat.bev.: M. Várhelyi Vanda, Szentendre, 1986,64. kép 1,6 Korniss Dezső: Madaras fiú. Szentendre, 1934, p., paszt, 45x31,5 cm Mgt. Közölve: Hegyi Lóránd 1982 i.m. VII. kép '"Vajda Lajos: Önarckép koponyával, 1936, kart., cer., kollázs, 32x23,5 cm J.n. SzFM Ltsz.: 83.39 közölve: Mándy Stefánia: Vaja Lajos, 1983,199. kép 1,8 Korniss Dezső: Fej (Önarckép), 1930, p., kréta, temp., 68x49,5 cm, J.n. Mgt. közölve: Korniss Dezső, 1908-1984, Bp., Fészek Galéria, 1994, címoldal ra Hegyi Lóránd, 1982, i.m. 29. 120 Anna Margit: Maszkos önarckép, 19401, fénykép, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Adattár, közölve: Turai Hedvig Bp., é.n. 41., 126. kép m Miháltz Pál: Két életkor (kettős önarckép), 1966-71, v., о., 60x50 cm J.n. SzFM Ltsz.: 90.6 122 „A szó görög eredetű, jelentése „maszk". A persona az aminek színleljük magunkat mások előtt (...) a persona mesterséges személyiség. Kompromisszum egyfelől (...) a valódi identitásunk és a között amit hajlandók vagyunk kiadni magunkból." in.: Vivianne Crowley: A Jungi szellemiség, Budapest 1999, 30. 123 in.: Vivianne Crowley: A Jungi szellemiség, Budapest 1999,48.. 23