Schenk Lea szerk.: Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 4. Szentendre, 2005.)
Schenk Lea: „Kép a képben” – XX. századi önarcképek és kettős portrék a Szentendréhez kötődő festészetben
ményt képvisel, addig a hat évvel későbbi Buddha-szobor, amely Az alkotó és felesége (1932, kat. sz. 39.) című kettős portrén látható, a keleti kultúra szellemiségét közvetítő műtárgyként van jelen. Az 1932-es esztendő - a fennmaradt alkotások tanúsága szerint - műfaji szempontból olyan év Czimra számára, amely stíluskísérletezéssel is párosul, ugyanis ebben az időszakban foglalkozik a táblakép alkotása mellett fafaragással is, mégpedig feltételezhetően a Gauguin által közvetített „primitív" művészet vonzásában. Erről leginkább a Cifrálkodó nő című többfigurás festett faragványa 85 tanúskodik. Ebben a plasztikájában mélyrehatóan azonosul a „primitív" művészet alkotásaival, amelyek „a szelleminek a manifesztációi". 86 Ugyanakkor a műfaji kísérletezéssel összefüggésben és azzal párhuzamosan úgy tűnik, hogy Czimra ebben az évben veszi számba azokat a különböző kulturális és művészeti tradíciókat, amelyek az adott időszakban - feltehetően művészi útkeresésként - fontossá váltak számára. Az alkotó és felesége (1932, kat. sz. 39.) című kettős portrén Vörös Géza önarcképéhez (Kalapos férfi, 1930 k., kat. sz. 22.) hasonlóan a magyar népművészeti és a keleti szellemi tradíció szintézisének kérdésfelvetéséről esik szó. A színesre festett fafaragványokkal kapcsolatban pedig a művész a prehisztorikus kultúrák tiszta forrásaira tekint vissza. Ahogy a naiv festők munkássága iránti érdeklődés - mint azt Németh Lajos kifejti - velejárója „a modern művészet nagy sorsfordulójának" és tünete „a görög-reneszánsz alapokon nyugvó klasszikus tradíció" válságának, 87 ugyanúgy a keleti, távol-keleti és archaikus kultúrák, valamint művészeti megnyilatkozásaik iránti érdeklődés is tünete e válságnak. A Czimra Gyula festészetére felszabadító hatást gyakoroló Gauguin-életmű és azon belül is „Gauguin cloisonizmusának síkredukciója ugyancsak azt bizonyította, hogy a reneszánsz idején kialakult észlelési konvenciók elégtelenek az új esztétikai és a mögöttük rejlő emberi élmények kifejezésére: a vizuális közlés új lehetőségeit kereső művészek, fogékonnyá váltak a nem európai konvenciók alapján álló művészi megnyilvánulások, illetve a konvenciónélkülinek ható primitív és naiv látás iránt." 88 Az impresszionizmus megtanított már prekoncepciók nélkül látni, 89 és mint utaltunk rá, a nyugatiak számára tartó több mint két évszázados elzárkózás után 90 az impresszionisták nemzedéke számára nyílt meg először a japán művészettel való ismerkedés lehetősége. Az impresszionisták a tér új ábrázolási módjára találhattak rá a japán művészet inspiratív hatására, s ezen keresztül a világ olyan „közeli és töredékes szemléletére" 91 irányíthatták figyelmüket, amely összefüggésben volt az ekkorra már töredékessé vált világképpel. A f ragmentális szem leleten alapuló jellegzetes formai lemetszések Czimra Gyula önarcképén és kettős portréján ábrázolt „szobor a képben" motívumokra is jellemzőek: az Önarckép gipszfejjel (1924, kat.sz., 28.) című alkotáson a női buszt jelentős részét vágja le a képkeret, Az alkotó és felesége (1932, kat. sz39.) kettősén pedig egy Buddha-szobor kis részét. A kettős arckép terében a művész eddigi kompozícióihoz képest szokatlan félhomály uralkodik. Különös, hogy a művész korábbi önportréival ellentétben, amelyekben saját magát kiemelt kompozíciós helyzetben ábrázolja, e képén az enteriőr hátsó részében álló homályba burkolódzó alakként mutatkozik, és a mögüle kibukkanó saját képei is sötétek. Míg a gipszfejjel együtt ábrázolt önképmásán hangsúlyt fektet arra, hogy a szoboridézetet kalapos önportréja mögött kompozícionálisan is kiemelje, addig e festményén mintha el akarná rejteni a „kép a képben" motívumokat, amelyek pedig saját alkotásai. 92 Ugyanígy homályba burkolódznak a kép bal felén látható népművészeti tárgyak - egy tálason függő két bokály és az alattuk lógó bőrkulacs is. A képmező átellenes oldalán, egy komód tetején látható bütykös és szilke viszont már jobban meg van világítva egy fából faragot kisplasztika mellett. A fény azonban igazán csak a művészfeleség arcát és kezeit, a fehér Buddha-szobrot valamint egy faragott parasztszék támlájának részletét világítja meg. A szinte misztikus homályba burkolódzó festővel egy térben látható Buddha szobra nem olyan kultikus szoborként van jelen, ahol az elmélkedő Buddhára a tökéletes szellemi fejlődés megtestesítőjeként és példájaként kellene figyelni, hanem a nyugati világba került olyan műtárgyként, ami a keleti kultúra szellemiségét közvetíti. A művészfeleség portréja és a művész önképmása közötti térben egy festett és faragott támlájú parasztszék látható, melynek leveles motívumai között egy hatszirmú kis virág jelenik meg. A kis körlapra festett virág motívuma a kép függőleges aranymetszés tengelyének és azon képi átlónak a metszéspontjában van, amely Buddha szobrához vezet. A szék és a virágmotívum ilyen hangsúlyos kompozíciós kiemelésével a művész feltehetően a harmonikus szépségű népművészeti tárgyakra akarja irányítani a figyelmet. Ezekben a tárgyakban ugyanis még olyan formálási tradícióval szembesülhet nézője, aminek keretében nem különböztetik még meg egymástól a használati és dísztárgyakat, hanem homogén kultúra szerves részeként minden használatai tárgyat esztétikailag és funkcionálisan is egyformán igényes módon hoznak létre, és e tárgyak harmonikus szépséget sugárzó aurájában élnek mind alkotóik, mind használóik. Czimra festményén - úgy tűnik, - hogy a magyar 84 Haulisch Lenke, 1974, i.m. 7. 85 Cifrálkodó nő, 1932, festett fafaragás, 33,5 cm magas, közölve: Haulisch Lenke, 1974, i.m., 8. kép 86 Németh Lajos, 1973, i.m., 118. 87 Németh Lajos, 1973, i.m., 105. 88 Németh Lajos, 1973, i.m., 106. 89 Németh Lajos, 1973, i.m., 106. 90 Egyetemes művészettörténet, (Szerk.: Rossana Bossaglia,...) Bp., 1999, 484. 91 Pierre Francastel, 1972, im., 463. 92 Czimra Alkotó és felesége című képén alig vehető észre, hogy a művész kalapos feje mellett elhelyezkedő festményen egy akt, egy asztalka és egy kis képen belüli kép részlete látható, a művész karja mellett pedig egy könyöklő alak kétharmada látszik. 20