Haider Edit: Pipagyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 3. Szentendre, 2005.)

ORNAMENTÁLIS DÍSZÍTÉSEK TÍPUSAI A PIPÁKON 63. Tajtékpipa Magyar, 1830 körül M.: 10,5 cm; H.: 10,3 cm 67. 245. 1. Füzéres elemekből képzett kosár, hordószerű harántos gyöngysormotívumokkal, domború szalagokkal dekorált kazánrészt tart. A száj- és szárnyílás ezüsttel borított. Palmettaleveles, apró gyöngysorral díszített, kis karimát képző ezüstperemezése gondos, szép munka. Szépen látható beütések: Pest 1834, IN mesterjegy. Az 1830-as évekből két Pesten működő mesterről - Nagy Jánosról és Nell Imréről - vannak adatok, akiknek a monogramja ez lehetne. De sem munkájuk, sem mesterjegyük nem ismert (B. 300. o.). A míves kivitelű, öntött, préselt, ívekbe foglalt levélsorral, rozettával díszített, domború, gombos kupak lánccal kapcsolódik a szárperem karikájához. 64. Tajtékpipa XIX. század első fele M.: 12 cm; H.: 12 cm 67. 239. 1. Felfelé keskenyedő pipafej széles karimával, domború, nyomott mintás, függőleges bordázatok díszítik, lábazati részénél posztamensszerűen kiszélesedik, karcolt, pettyegtetett mintákkal. A pipa nyak- és talprésze szintén lapos bordákkal tagolt, amelyek karmosán, gömbformákkal csatlakoznak a felső bordákhoz. A közökben íves motívumok, benyomott fésűs mintákkal. Száj- és szárpereme rézzel montírozott. A pipaszárt tartó cső karikájához lánccal kapcsolódik a kalapszerű, négy apró lyukkal áttört kupak.