Haider Edit: Pipagyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 3. Szentendre, 2005.)

A TAJTÉKPIPAMETSZÉS MŰVÉSZETE A BLASKOVICH-GYUJTEMÉNY TÜKRÉBEN Hidas formáról beszélünk, amikor a nyak szárvége ívesen kapcsolódik a pipafejhez. Jellegzetes, kedvelt antropomorf pipaforma a gyümölcsöt, hordót tartó kéz és az emberfej alakú pipa. A szoborszerű pipák valóságos önálló kisplasztikái alkotások, a pipafej részei nem válnak külön, a faragott kupak az egységes forma része. A pipatest felületét finom metszésű domború vagy lapos faragással, karcolással, pecsételőkkel benyomott mintázattal, kő- vagy fémberakással díszítették. A dekoráció az adott korszak stílusát, stílusait reprezentáló változatos ornamentikájú motívumokból épült fel. Az ötvösjegyek hiánya esetén ezek elemzése nyújt - sokszor meglehetősen ingoványos módon, kellő óvatossággal kezelve - segítséget, támpontokat a pipák datálásához. A rokokó, a késő barokk, a klasszicizmus stíluselemei, tendenciái mutathatók ki a XIX. század első felében készült pipafaragványokon. A rokokó kagylómotívum jelen van a XVIII. század végén, kedvelt az 1830-as évek ún. második rokokó periódusában és a XIX. század végén is visszaköszön. A XVIII. század végén, az 1800-as évek első felében jelentkező kora klasszicista copf- vagy más néven „XVI. Lajos"-stílusú, az építészeti ornamentika hatását jelző füzérmotívumokkal, fonatos tárcsadíszekkel, geometrizált és naturális elemekkel díszített ornamentális dekorációjú pipák egy viszonylag jól körülhatárolható csoportot alkotnak. Jelentős részük, három szignált pipa ismeretében, feltehetően Jacob Fell műhelyéhez köthető. A füzérekkel, szalagcsokros portrés medalionokkal ékesített igen kvalitásos kivitelű Beniczky-címeres pipa oly tökéletesen képviseli ezt a XVIII. század végén jelentkező stílust, hogy elbizonytalanodunk, nem a XIX. század végi historizmus terméke-e? A Blaskovich-gyűjtemény metszett tajtékjain megjelenő témák a XIX. századi művészetre jellemző ikonográfiái gazdagságot reprezentálják. A korszak pipafaragványain a tulajdonosra utaló egyszerűbb monogramok vagy gondosan metszett címerek mellett kedveltek voltak a klasszicizáló mitológiai jelenetek, vallásos témák, allegóriák, emblematikus motívumok, a dicső múlt és a korabeli történelem eseményeinek, személyeinek ábrázolásai. De találunk vadászjeleneteket vagy a népies romantika ízlését képviselő betyáralakokat, muzsikusokat, táncoló párokat is. Igazi különlegessége a gyűjteménynek a betegápolás jelenetét megörökítő, 1800 körűire datálható életképes pipa. Az ábrázolások megfogalmazásához a korszakban népszerű metszetek, könyv-, illetve almanach-illusztrációk, érmek, más képzőművészeti alkotások szolgáltattak előképet. Szép példa erre a Kronosz-pipa (67. 321.), amely egy XIX. századi barátságnak állít emléket. A pipafaragvány mívesen metszett Időisten figurája a pipa kupakjába foglalt, Loos alkotta barátságérem nyomán készült. A Miklós feliratú kupakkal ellátott pipa (67. 333.) mestere a domborúan faragott magyar lovas figurájához F. Dirnbacher V Ferdinánd 1830-as koronázása alkalmából készült metszetsorozatának lapjai közül (Die Fahne von Ungarn, Kronungs Costume von 1830.) választott kompozicionális mintát. Még nem ismerjük a feltehetően az Adler-műhelyhez köthető pipa (67. 314.) történelmi jelenetének ihletőjét, de stílusa alapján a pipametsző mester bizonyosan a korszak szépirodalmi folyóiratainak grafikai illusztrációiból merített. Talán nem tévedünk, ha úgy véljük, hogy ez a pipa egy másik, valószínűleg „Az Irodalom hajnalát" megjelenítő allegorikus ábrázolással együtt (67. 231.) Blaskovich Bertalan (1794-1859) személyéhez köthető. A haladó szellemű liberális nemesség képviselőjeként csatlakozott Széchenyihez, pártolta a lótenyésztés ügyét. Édesapjával együtt a Pesti Gyep aláírói közt vannak 1828-ban. Vonzódott az irodalomhoz, Kubinyi Ferenccel közösen mecénásként támogatta 1822-ben Kisfaludy Károly Auróra című almanachjának megjelenését, amely az anyanyelvi irodalom és a nemzeti képzőművészet felvirágoztatását tűzte ki céljául. A Blaskovich Múzeum rangos pipagyűjteménye a XVIII-XIX. századi magyar művelődéstörténet, a hazai iparművészet különleges emlékanyagát őrizte meg a késői utódok számára.