Haider Edit: Pipagyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 3. Szentendre, 2005.)

A TAJTÉKPIPAMETSZÉS MŰVÉSZETE A BLASKOVICH-GYŰJTEMÉNY TÜKRÉBEN a tajtékba ütve, faragva, bevésve ott olvasható a pipafaragó szignatúrája. A Blaskovich Múzeum őrzi a magyar történeti grafikai sorozata nyomán népszerűvé vált híres bécsi akadémiai professzor, Johann Nepomuk Geiger szignált Léda-pipáját (67. 255.) is. A XIX. század közepétől, főképp második felétől vált gyakorivá, hogy a pipát készítő vagy csupán forgalmazó mester, műhely a pipaszár tövéhez, a tajtékperembe pecsételte be jelzését. PlPAKUPAKOLŐK, ÖTVÖSÖK Az egyszerűbb, főképp cserépből, fából való pipákra a rezezők készítették el a szükséges véreteket, kupakokat. Erre azért volt nagy szükség, hogy a pipákból kipattanó szikra nehogy tűzvészt okozzon, mint ahogy erre korábban oly sokszor sor került. Használtak a kupakoláshoz a réz mellett még más fémötvözeteket, de fedték a pipát saját anyagából (cserépből, fából, tajtékból) mívesen megformált felsőrésszel is. Az előkelőbbek szívesen csináltattak pipájukra ezüstből kupakot. A Blaskovich-gyűjtemény számos miniatűr remeke a hazai - többek között a pesti, a temesvári, a pozsonyi, a kassai, az eperjesi - ötvösműhelyek művészetét reprezentálja, de szép számmal akadnak köztük Bécsben készített darabok is. A pipa száj-, illetve szárlyuknyílását borító ezüstperembe ütötték be az ellenőrző, minőséget igazoló ötvösjegyeket: az ezüst anyagösszetételét, latban megadott finomsági fokát tanúsító próbát, a céh-, illetve városbélyeget, amely gyakran utal a beütés időpontjának dátumára, esetenként külön évbetű kíséretében és az ötvös egyéni mesterjegyét vagy monogramját, családnevét. 1867 után, a dualizmus korában a céhes hitelesítő jegyeket a Diana-fejet ábrázoló pesti és bécsi ezüsthitelesítő bélyeg váltja fel a pipák veretén. A pest-budai pipaművesség nagy forgalmát, jól prosperáló voltát jelzi a Blaskovich-gyűjtemény pipáin található ötvösjegyek vizsgálatának eredménye is: budai mester volt Josephus Wurtzinger, Franciscus Pauscher, Pesten működött Georgius Raisch, Franciscus Kronberger, Thomas Trautzl, Johannes Pasperger, Óbudán tevékenykedett a XIX. század egyik legjelentősebb hazai pipakupakoló ötvös és tajtékmetsző famíliája, az Adlereké. Philip Adler mesterjegye a gyűjtemény hét pipáján szerepel. A jegybeütések segítséget nyújtanak a tajtékfaragványok datálásához, készülési helyének, ritkábban mesterének meghatározásához is. A tajtékot magát ugyanis ritkán látták el dátummal (eltekintve az ún. hamis évszámos pipáktól), illetve szignatúrával. A gyűjtemény legkorábbi pipái a XVIII. század második felében készültek. Pesti ötvösjegye, „H" évbetűje szerint 1783 körül vagy korábban faragták a hasas, korsó formájú magyar címeres tajtékpipát (67. 231.). Az 1790-es évekből való Carolus Goldberger gyöngyösi mester munkája, a szintén magyar címeres pipa (67. 243.) kupakja. Az 1790-es évekből való a grazi ötvösjegyű kőberakásos pipa lezárása. A XVIII. század végére tehető a korabeli pornográfia termékeként megjelenő phalloszon lovagló nőalakot megformáló pipa (67. 251.) típusának kialakulása az ezüstbe ütött 1797-es temesvári ötvösjegy alapján. Arra is van adat, hogy az ötvösmesterek is készítettek pipákat, ilyenkor ők maguk kupakoltak saját munkáikat. De jelzéssel csak az ezüstrészt látták el. Az is előfordult, hogy a pipatest és a pipakupak nem egy helyen készült. Esetleg a korábbi kupak, ezüstözés megsérült, elveszett, ezért új került a helyébe. A gyűjteményben több olyan pipa is található, amelyen a száj- és szárlyuk peremezése nem egy mestertől, illetve nem egy városból származik. Gyakran véstek a pipák peremezésére, a kupak tetejére a tulajdonosra, a pipa sorsára, esetleges ajándékozásra vonatkozó forrásértékű feliratokat, monogramot, címert. PIPÁZÓ KEDVŰ FÉRFIAK A mívesen faragott pipát nagyra becsülték a férfiak, nemcsak az élvezetet szolgálta, de fokmérője volt a férfiemberek ízlésének, tekintélyének, sőt gyakran politikai véleményükről is tudósított. Az 1800-as évek Napóleon-kultuszát számos pipaábrázolás is igazolja. A magyar nemzeti törekvések kinyilvánítását jelezte a koronás magyar címerrel díszített pipák népszerűsége, használata. A pipa kedvelt ajándéktárgy lett, nemegyszer a barátság megpecsételésének, a tisztelet kifejezésének szimbólumává vált. Az 1836-os országgyűlésen a Kossuth Lajos nézeteivel egyetértő vármegyék követei egy-egy nevükkel, címerrel ellátott pipa átadásával biztosították őt 14