Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)
Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz 1935–1949 (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)
sadalomelméleti 64 szempontból lesöpri a porondról. Az általa képviselt nagyrealizmus-felfogás azonban a múlt század közepén már éppannyira kiürült kategória, mint amennyire ő üres képzelgésnek tartja Hamvas és Kállai elméletét. A sztálinizmus magyarországi térnyerésével már Lukács is túl bonyolult, és a Pogány által óhajtott szilárd világnézet a vulgármaterializmus lesz, melynek talaján kihajt a naturalizmus leggyengébb változatát is felülmúló szocreál. A helyzetre így emlékezik kesernyésen Fekete Nagy Béla:,,... a párt megbízta Schubert Ernő festőművészt - aki nemsokkal azelőtt szakított az absztrakcióval -, hogy hívjon össze bennünket, kommunista absztraktokat és rokonszakmájúakat, és barátilag magyarázza meg, hogy ennek a dolognak egyszer és min26 denkorra vége van, valamint hogy egy éven belül a pártból való kizárás terhe mellett, teljes meggyőződéssel és őszinte hittel, önkéntesen át kell térnünk az illetékes szervek által pontosan körvonalazott szocialista realizmusra. ...1948. március 18-ával egyszer és mindenkorra megszűntem festő lenni..." 65 A Gresham-kör pozícióba került néhány képviselőjének olykor bírált, de ártalmatlannak ítélt posztnagybányai szemléletén kívül a modern magyar művészet minden további kísérlete hosszú időn keresztül a műtermek zárt ajtaja mögött zajlott. A művészeti élet változásaival párhuzamosan Szentendrén is eltolódnak a hangsúlyok. Korniss kivételével a fiatalok generációjának tagjai csak hébe-hóba látogatnak ki Szentendrére, többségük otthonra lelt az Európai Iskola, illetve az Elvont művészek körében. Bár a Szentendrei Festők Társasága már 1945-ben újra találkozik, de a művésztelepet csak 1946-ban kezdik ismét birtokba venni. A romos telep helyreállítása - melyet állami támogatásból fedeznek - több évre is elhúzódik. 66 A legfontosabb változások a tagság körében zajlanak le. 1946 elejére már 19 rendes, az év közepére pedig 23 rendes és 9 tiszteleti tagja van a társaságnak. 67 Az újonnan felvett tagok közül a városban élő llosvai Varga mellett Czóbel, Kmetty, Diener Dénes, Miháltz, Korniss, Apáti Abkarovits Béla, Göllner Miklós, Schubert Ernő, Bán Béla már korábban is, többé-kevésbé gyakori látogatói voltak Szentendrének. Az 1946-ban leváltott Jeges Ernő helyett a távollévő Czóbel Bélát választották a társaság elnökévé, aki azonban 1947-ben hosszú időre külföldre utazik. így Fónyi Géza társelnök tartja kézben a társaság ügyeit. Mint az a tagnévsorból kitűnik, 68 néhány tag kizárása mellett az újonnan felvett művészekkel a társaság szellemi arculatának többnyire egy konszolidált, modernebb értékrend irányába történő átformálására tesznek kísérletet. A tiszteletbeli tagok közé meghívják 1946-ban többek között Genthon Istvánt, Kállai Ernőt, Pogány Ö. Gábort, Kopp Jenőt, Bisztrai Farkas Ferencet és 1947-ben Újvári Bélát, valamint Kassák Lajost. 69 A névsor a társaság művészeti életben betöltött helyének széleskörű megerősítési szándékát rejti magában. Hasonlóképpen emeli a társaság szakmai presztízsét, hogy alkotói a művészeti oktatásban is jelentős szerepet vállaltak. Barcsay, Domanovszky, Fónyi és Kmetty a Képzőművészeti Főiskola tanáraivá váltak. Schubert az Iparművészeti Iskola átszervezésében játszott fontos szerepet, ugyanakkor ő az, aki Kállai Ernőt, valamint az egy éve ott tanító Kornisst elbocsátja 1948-ban. A kapcsolatoknak köszönhetően a Képzőművészeti Főiskola 1946-tól nyári tanfolyamokat tartott a művésztelepen. 70 Az 1948-as évfolyam hallgatói közül Hegyi György, Jánossy Ferenc, Bíró Iván, Auguszt Józsa, Séd Miklós, Nuridsány Zoltán és Stark Anna szerepeltek - némelyikük többször is - az Európai Iskola fiataljainak kiállításán. 71 1948-ra úgy tűnik, a Szentendrei Festők Társasága méltó helyet vív ki magának a művészeti közéleten belül. A nagy szervezeti mozgásokat azonban korántsem kíséri ezekben az években sem tematikai, sem formai szempontból jelentős szemléleti áttörés, alapvető megújulás. Egy-két kivételtől eltekintve, a társaság megállapodott, középkorú és idősebb mesterei, akik a század első felének modern törekvéseihez tartoztak, ebben a korszakban már korábban - még a háború előtt - maguk által kitaposott úton járnak. A képek többsége csendélet, város- vagy tájkép, melyet posztimpresszionista, expresszív felfogással vetítenek a vászonra. Néhol megfigyelhető munkáikban egy-egy összecsendülés, mint Kántor, Kmetty és Deli tájképein a közelről ábrázolt fatörzsek, melyek súlyos ritmusokat ütnek ki a felületen. A fiatalabbak közül Schubert és Bán egy igen csak félreértelmezett pártfegyelem eredményeként adják fel belső útjukat. Barcsay már említett nonfiguratív képei mellett hatalmas asszonyalakjainak formái soha nem látott erővel feszülnek a rájuk csukódó, kristályosodó szerkezetnek, és a belőlük épülő képen a művész hallatlan önfegyelemmel figyel az arányos ritmusokra. Az intimebb terek, a városképi részletek transzformációi csak később emelkednek nagyobb jelentőségre művészetében. A háború tragikus élményének képi megjelenítésével az Európai Iskola tagjai próbálkoznak. Míg Bálint Endre figurái közvetlenebbül szólnak a konkrét szenvedésekről, addig Anna Margit brutálisan leegyszerűsített, bamba bábportréi az elembertelenedésről vallanak, és Szántó Piroska antropomorf kukoricásai a rettegésről susognak. Korniss 1948-ban „Tücsöklakodalom" с ( Kat.sz.121 .) nagyszabású szürreális látomásában ad számot háborús tapasztalatairól 72 : a világoskék és világosszürke háttér előtt a gépemberek és bogárgépecskék disszonáns színekbe öltözve, egy barbár zene staccato ritmusára, sántán ropják önfeledt táncukat. A háború után a szabadságban való reménykedés pillanatai rövidre szabattak. Korniss 1949-es „Küzdés" с ( Kat.sz.122 .) emblematikus képén a sikító sárga háttér előtt fölmagasodó, századokat megért toronyóra-ember távolságtartó bölcsességgel szemléli az egymást marcangoló fekete madarak semmi perc alatt ellobbanó, kétségbeesett küzdelmét. Jegyzetek: 1 Rózsa Miklós memorandumot ír a művésztelep reorganizációja tárgyában a telepen tapasztalható kaotikus állapotok lefestésé-
