Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz 1935–1949 (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

együtt tölti a nyarat a pismányi Haluskai tanyán. 35 Vajda 1935 őszén ismerkedik meg leendő feleségével, Richter Jú­liával, aki szintén festőnek készül. Kitűnő kompozíciós érzéke már korai műveiben is megmutatkozik, de csak férje halála után bontakozik ki sokfelé ágazó művészete, s egyúttal a rámaradt szellemi hagyaték gondos örököse is lesz. Először Bálint Endre látogatta meg Kornisst és Vajdát 1935-ben szigetmonostori motívumgyűjtésük közben, 36 majd Vajdával való mélyülő barátsága rendszeressé teszi nyári szentendrei tartózkodását. Bálintot akkoriban főként Czóbel korai mun­kássága befolyásolta: az egyszerre több nézőpontra visszau­taló képein a pasztózusan festett, a lendület deformálta tár­gyak vastag, sötét kontúrjai absztrakt vázzá épülnek össze a 24 képsíkon. (Szobám Bindorferéknál, 1937. Kat.sz.23.) 37 Az intellektuálisan is nyughatatlan fiatalember képzőművészeti kritikákat is ír a Népszava számára, köztük az elsők egyikét éppen a Szentendrei Festők Társaságának jubileumi kiál­lításáról, amelyben Barcsay és Paizs Goebel művészetét emeli ki. 38 Vajda művészetének élménye és eredményeinek továbbgondolása csak jóval később, az ötvenes években mutatkozik meg Bálint festészetében. Ámos Imre már koráb­bról ismeri Vajdát, kissé ambivalens érzelmeket táplál iránta, és csak halála után ismeri fel igazi jelentőségét. 39 Mikor az előző évek rövid kirándulásai után, Ámos feleségével, Anna Margittal 1937-ben kissé hosszabb időt tölt Szentendrén, már jelentős műveket tudhat maga mögött. Korai fest­ményein szűk terekben, főleg a francia szimbolizmus Nabis­k képviselte vonulatával rokon felfogásban nosztalgiát ébresztő, irizáló tört színekkel festi egy álombeli Árkádia emlékképeinek hatalmas asszonyalakjait. (Kagylószedők, 1934. Kat.sz.10 .) Melankolikus felhangokkal kísért nyuga­lom, meditativ csend árad a képekből. Igazi lírikus, aki a kom­pozíciót az érzelmi rezdüléseknek rendeli alá. Szenzibilis alkatának megfelelő törekvéseit találóan asszociatív expresszionizmusnak nevezi. Chagall-lal való 1937-es találkozása csak megerősíti benne a választott út helyes­ségét Művészetében ezt követően az egyre nyomasztóbb külső körülmények hatására fokozatos változás következik be. Míg először a nagykállói gyermekkor zsidó közösségének hétköznapjait, az abban benne élők természetességével jeleníti meg több festményén, addig későbbi műveiben a motívumok szimbolikus telítettségének növekedésével, szin­tén a gyermekkori benyomások tudatosan vállalt öröksé­geként, a biblikus, profetikus hangütés erősödik fel. Szent­endréről készült képei is a belső zaklatottság fokozatos térnyeréséről tesznek tanúságot. Ilosvai Varga térfelfogásá­val is rokonítható városképein az eleven, felragyogó színek­kel festett, össze-vissza dülöngélő, mesebeli házacskák és templomtornyok már feszültségekkel teli, nyugtalan álmok megtestesülései, 40 melyek előre mutatnak halála előtti meg­hurcoltatásának mozzanatait sűrítő, tragikus víziói felé. Ámos korai látásmódjával összecsengő műveket festett a vá­rosban szintén többször megforduló Szín György. 41 Ámos feleségének, Anna Margitnak néhány festményén megfi­gyelhető ugyan férje közvetlen befolyása, de ellentétben vele, akkori müveinek többségét alkotó önarcképein és portréin (Nő csokorral, 1936. Kat.sz.3.) mindent az önkife­jezés expresszív lendületének rendel alá: a színek bizarr dis­szonanciák hordozói, a formák a groteszkségbe hajlóan eltúlzottak. A sokszor monumentális hatást keltő és rendsz­erint magányosan ábrázolt, vitális, fiatal nők identitásukat keresve szerepeket játszanak. A következő három művész alkotásaiban a Szocialista Kép­zőművész Csoport legkevésbé doktriner vonulatához tarto­zott. Az 1937-től a szentendrei társasághoz csatlakozó Szántó Piroska ekkoriban éppúgy fest az egész képteret betöltő, monumentális asszonyalakokat, mint lázas ecset­vonásokkal a város környékét ábrázoló, expresszív tájképeket. Fekete Nagy Béla rajzain - melyeknek néhánya rokonságot mutat Barcsay tájakat ábrázoló grafikáival - a motívumok strukturális vonásait hangsúlyozza ki, és ezzel későbbi non­figuratív munkáira mutat előre. 42 Bán Béla robosztus föld­anyákat fest, melyek szinte tájképként feszülnek a képben. Ő volt az egyik első művész, akire Vajda maszkos periódusa, illetve késői tus- és szénrajzai közvetlen, bár kissé külsőd­leges hatást gyakoroltak. 43 Barcsaytól Ilosvai Vargáig, Paizs Goebel Jenőtől Ámosig, vagy Kmettytől Vajdáig, az 1930-as évek második felétől, a Szentendréhez kötődő, belső utakat választó művészek többségének munkásságában éppúgy egyre erősebb teret nyer a klasszikus kompozíciós rendet fenyegető vagy elsodró expresszivitás, mint a magyar művészet más alkotóinál is. A jelenséget Kállai Ernő 1944-ben Új romantika с kiállítá­sán 44 mutatja be. Bevezetőjében a magyar művészek maga­tartásmódjának látens hajlamaként elemzi a romantikus vonásokat, melyek az új formanyelv különböző - főként az expresszionizmus és a szürrealizmus - köntösében jelent­keznek. „Szellemileg különösen abban különbözik a múlt század romantikus művészetétől, hogy benne az ember nem emberfölötti monumentalitásként, patetikus individuumként jelenik meg, hanem a természeti és lelki erők végtelen szö­vevényébe fonódva, s szinte beleolvadva és szétáradva ebben a szövevényben." 45 A kultúrája ellentmondásait fel­oldani képtelen, háború felé örvénylő „Európára zúduló egzisztenciális válság - idézhetjük újfent Kállait - akaratla­nul is világos állásfoglalásra kényszerít minden igaz művész­leiket. Ez történhet teljesen öntudatlanul is, és a legkülön­bözőbb alakokat öltheti. Csak eltompult és alantas lelkek lehetnek közömbösek azzal a nyomással szemben, ame­lyeknek létünk ki van szolgáltatva. " 46 A fenyegetettség érzete széleskörű fellépésre ösztönözte a Szocialista Képzőmű­vészek Társaságát, amely 1942 márciusában megnyitotta a „Szabadság és a Nép" с kiállítást. E tárlaton csakúgy részt vettek a Gresham művészei, mint számosan a szentendreiek közül. 47 A háború teljesen szétzilálta azt az eleven, gazdag művészeti közeget, amelyet szentendrei nyarak jelentettek az 1930-as évek második felében a magyar művészeti életben. Ezekben az években mindössze ketten telepedtek le a városban: Pirk János 1944-ben közvetve Nagybányáról érkezett, 48 míg Czó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom