Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz 1935–1949 (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

vele, 16 munkáját is olvassa csakúgy, mint Arnos Imre, aki kihangsúlyozza, hogy a feledés homályából emeli ki Csont­váryt és Guláesyt, mint „két nagyszerű víziós magyar mű­vészt."^ 7 Egyre többen választják nyári munkálkodásuk színhelyeként is a Duna-parti várost, köztük Miháltz Pál még az évtized elején festett néhány képet itt, de többször megfordul a kubizmustól befolyásolt műveket festő Szuly Angéla és az akkoriban utópikus, álomszerű képeket alkotó Bolmányi Ferenc. Bene Géza is ki-kilátogat a városba a 30-as évek má­sodik felében. Tájakat ábrázoló grafikái Barcsay Jenő korábbi munkáira visszhangoznak, és hasonló tematikájú akvarelljein az erősen absztrahált természeti motívumok egy imag­22 inárius erő expresszív megnyilvánulásai. Talán az ő művé­szetének alakulása egyik bizonyítéka annak, hogy a Szent­endrén is jelentkező művészeti problémák messze megha­ladják a lokális kereteket. 18 Kmetty János már kialakult szemlélettel rendelkező művész, amikor rendszeres, hosszabb nagybányai tartózkodás után 1932-től kezdődően itt tölti a nyarakat Széleskörű, szemé­lyes kapcsolódásaival átkötő szerepet játszhatott a korabeli csoportosulások között. A 10-es évek második felében a MA köréhez tartozva Kassákkal alapozta meg jó viszonyát, min­deközben az Iványi Grünwald vezette kecskeméti művész­telep rendszeres látogatója volt. A Szentendrét ebben az időben szintén többször felkereső Perlrott Csaba Vilmossal és feleségével, Gráber Margittal szövődő barátsága ebben az időben fogant csakúgy, mint a várost 1931-től látogató Diener Dénes Rudolffal is. 1924-ben a modern magyar művé­szeti törekvéseket összefogó KUT-nak az egyik alapító tagja. A 30-as években éppúgy megfordul a Gresham társaság kávéházi asztalánál, 19 mint a Szocialista Képzőművészek Csoportjának összejövetelein. 20 Kubista korszakából eredő, szigorúan konzekvens látásmódja éppen a 30-as évek köze­pén, már szentendrei időszakában válik oldottabbá, expresz­szívebbé, megőrizve a szerkezet és tömegek belső dina­mikáját. Hasonló elképzelések vezetik, mint Barcsayt, de míg Barcsay a motívumokkal megküzdve jut el a képi rendig, Kmetty a képi rend ideájához rendezi motívumait. Talán éppen ennek a szilárd belső ideának a következménye az is, hogy minden körülmények között hangsúlyozza a művészet szabadságának jelentőségét. Kmettynek és barátjának, Perl­rott Csabának a megjelenésével felerősödik a szentendrei művészetben az a tendencia, amely a látvány képi megfor­málásakor a kompozicionális elemek mögöttes rendjére he­lyezi a hangsúlyt Genthon István - már idézett - elképzelé­seivel egybehangzóan. Kmettyhez hasonló változások figyelhetők meg llosvai Varga István művészetében is. 1932-ben Vörös Gézával fest először a városban, majd 1933-ban a művésztelep vendége lesz. A művésztársasággal való találkozása és az emberléptékű kisváros gazdag látványa megérlelték benne a szándékot a tartós kötődésre, és 1935-ben le is telepedik itt. Korai, érzelemmel és indulatokkal teli széles ecsetvonásokkal, vas­tag festékréteggel felvitt alföldi tájai után a nagybányai peri­ódus kubisztikusabb szerkesztésű, a tömegeket plasztikusan kezelő periódusa - úgy tűnik - epizód volt pályafutásában (Nagybánya, 1931. Kat.sz.96 .). A 30-as évek második felében, ellentétben Barcsay akkori tágas horizontú tájaival, szabálytalan szerkezetű, közelről szemlélt utcaképei, me­lyeket parázsló színekkel, a képi rend egyensúlyát már-már szétfeszítő, megint indulatos, expresszív ecsetkezeléssel áb­rázol, furcsa, késsé szorongató légkört árasztanak. A 30-as évek közepétől egy olyan fiatalabb generáció jelenik meg Szentendrén, akiknek már nem a nagybányai szemlélet a kiinduló pontjuk, hanem inkább szocialisztikus eszmék felé orientálódnak, s a modern magyar művészet későbbi fej­leményei - különösen Kassák - és az európai kortárs törek­vések adják a tájékozódásuk alapjait. Ismerik egymást a fő­iskolákról, néhányan az Új Progresszív Művészek kiállítói, különböző rajziskolákba járnak együtt, és a Szocialista Kép­zőművész Csoport rendezvényeit látogatják. Többen közülük szegénységük miatt együtt ebédelnek az OMIKE menzán. Közöttük az első Korniss Dezső, aki 1934-es alkalmi láto­gatásakor határozott művészi elképzeléseinek megvaló­sításához már tudatosan keresi a helyszínt. A Képzőmű­vészeti Főiskoláról történő kizárása 2 ' után kapcsolatba került Kassák Munka-körével és kiállító az Új Progresszív Művészek tárlatán. Sok kortársához hasonlóan párizsi tanulmányutat tesz, de korábbi, gyermekkori hollandiai tartózkodása alatt a De Stijl csoport tagjával, Huszár Vilmossal kötött ismeret­sége kapcsán mély benyomást gyakorol rá a holland konst­ruktivizmus is. Több, szintén megújulást kereső kortársával együtt erős hatással van rá Fülep Lajos „Magyar művészet" с tanulmánya, mely az egyetemes és nemzeti törekvések köl­csönviszonyának lehetőségét taglalja, valamint Bartók és Kodály népdalgyűjtésekre alapozott zenéje. Amikor 1935­ben visszatér, már Vajda Lajos is vele tart. 22 Vajda ugyanazt az utat járta be a főiskoláról való eltávolítása után, mint Korniss, csak párizsi tartózkodása nyúlt hosszabbra, ahol kri­tikai hangvételű fotómontázsokat készít, s nagy élmény számára az orosz filmművészettel való találkozása. Érdemes egy pillanatra összevetnünk Barcsaynak a várossal való sorsválasztás-szerű találkozásáról szóló, korábban idézett élményét Vajda leveleinek hasonló vonatkozású - nem ke­vésbé mély benyomásokról számot adó - részleteivel: „...oly gyönyörű itt most, minden kődarabja alkotásra inspirál." 23 ­írja, majd egy másikban: „Korniss-salgyakran szoktunk este, napszállta után kószálni a város tekervényes uccáin, ilyenkor minden csöndes, nyugodt, a házak szorosan összebújni lát­szanak, minden silhouette-szerűen jelenik meg, az ég sma­ragdzöldben játszik, teleszórva apró gyémántokkal. Ahogy lépkedünk lassan a szűk sikátorokban, egy láthatatlan fény­forrás a velünk szemközt lévő falra misztikus árnyakat vetít, s megdöbbenünk a csodálkozástól, s érezzük azt, amit csak vizuálisan lehet kifejezni. Olyan az egész hangulata, mintha a mesékben járnánk, ahol lépten-nyomon csodák várnak s ahol minden lehetséges." 24 A város ebben az attitűdben nem egyszerűen látvány, nem is személyes indulatok kive­títésének eszköze, hanem különböző (kulturális, érzelmi és

Next

/
Oldalképek
Tartalom