Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

SZAKONYI KÁROLY Budapest, 1931. október 26. Egyik legismertebb, korunk problémái iránt egyik legfogékonyabb mai írónk, így ír Szentendre környékével való első találkozásairól: „Katona koromban sokszor meneteltem Piliscsabától Pomázig, Pilisvörösvárig. Ezt a tájat már akkor megszerettem." Nemcsak neki tetszett meg a város, hanem ő is meghódította Szentendrét, még ideköltözése előtt. Palotai Erzsinek ajárási könyvtárban rendezett 1965-ös előadói estjéről így emlékezett meg a sajtó: „...a legnagyobb tetszést a fiatal Szakonyi Károly Négykézláb című novellája és a francia Georges Duhamel: Florentin Prunier balladája aratta." 1971-ben Szentendrére költözött, állandó lakosként élt itt 1978-ig. Itt kötött házasságot 1971 szilveszterén. Két fia Budapesten született ugyan (Gergely 1973., Dávid 1974.),, de nyolc napos korukban már Szentendrére kerültek. 1978-ban Budapestre költöztek, de idejük jó részét továbbra is Szentendrén töltik téliesített nyaralójukban (Hegyalja utca 1.). Szakonyi Károly így vall erről: „Amikor 1971-ben a véletlenek összejátszása során kijutottunk Szentendrére és ott éltünk hét éven át télen, nyáron, jó érzés volt beilleszkedni. A félszegség később jött, amikor úgy éreztem, hogy kevésbé tartozom ehhez a tájhoz, mint azok, akik itt őshonosak. Betolakodónak éreztem magam. ... Fiaink számára Szentendre olyan, mint a világ kezdete: itt eszméltek rá az égboltra, a bogarakra, a virágokra, a kertre. Jómagam is erősen ragaszkodtam ahhoz, hogy szentendreinek érezzük magunkat, de aztán erőt vett rajtam a nyugtalanság, hogy a pesti mozgás, nyüzsgés is szerepet kapjon az életemben. A kettősség hosszú távon ideálisnak tűnik. A nyarat és a hétvégeket Szentendrén töltjük, saját terrénumunkban, a hivatalos részt, a telet a fővárosban. A ritmus, a váltás kellemesen hat. A váltakozás fenntartja mindkét táj szeretetének a frissességét." Az 1970-es években gyakran találkozott a Szentendrén és környékén élő írókkal, költőkkel, egymás lakásán felváltva, majd a művelődési házban. Ezek az irodalmi, baráti beszélgetések később ritkulni kezdtek, majd lassan elmaradtak a sok munka, a felgyorsult életritmus, az emberi kapcsolatok mármár kortünetként jelentkező elsivárosodása miatt, melyre éppen Szakonyi Adáshibájának a kétségbeesetten szatirikus hangja is figyelmeztet. Szakonyinak a városban egyik törzshelye a könyvesbolt, ide be-benéz, ha a Fő téren jár. Rendszeresen szerepel a szentendrei író-olvasó találkozókon, könyvheti programokon, részt vett az izbégi olvasó-képzőművész tábor munkájában is. Műveinek — néhány kivételtől eltekintve — nincsenek konkrét szentendrei modelljei: az itteni hangulat, légkör, emberek áttételesen vannak jelen a novellákban, drámákban. Saját véleménye szerint a legszentendreibb írása az Üdülőövezet vagy a Magányos biciklista című kötetének néhány tárcája, novellája és a Czóbel centenáriumra írt megemlékezése a Kortársban. 105