Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

VimCSICS D. SZTOJÂN Pomáz, 1933. május 15. A szerbhorvát — magyar irodalmi kapcsolatok egyik legismertebb hazai ápolója, Vujicsics D. Sztoján irodalomtörténész, költő és műfordító szoros kapcsolatban áll Szentendrével, részben mint a szülőfalujával szomszédos településsel, részben minta magyarországi szerb kultúra bölcsőjével. 1980 óta Vujicsics D. Sztoján a Szentendrén székelő Szerb Egyháztörténeti és Tudományos Gyűjtemény (Engels utca 5.) igazgatója. Néhány adalék Vujicsics D.Sztojánnak a szentendrei irodalmi életben betöltött szerepéről: 1977. augusztus 7-én ő mondta az avatóbeszédet Janzer Frigyes Ignjatovic-szobrának leleplezésekor, cikket írt Ignjatovicról a Dunakanyar Tájékoztató 1980. 3. számába, 1980 májusában „Tudjátok-e, merre van Szentendre...?" címmel előadást tartott Szentendre és a szerb irodalom kapcsolatáról. A Vujicsics D. Sztoján gondozásában megjelent Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai című jubileumi kötet (Bp. — Növi Sad, 1978. Európa — Matica Srpska) számos szentendrei vonatkozást is tartalmaz (Avakumovics Avakum, Jovan Belanovics stb). Tagja Szentendre Baráti Köre társaságának és ' a Nosztalgia Kávéházban szervezett művészetpártoló egyletnek, szakmai-baráti kapcsolatban áll a dunakanyari írókkal, költőkkel. Állandó résztvevője és szervezője napjaink legélőbb helyi szerb hagyományának, a Preobrazsenszka templom augusztus 19-i búcsújának, amely hosszú évekig elképzelhetetlen volt a Vujicsics testvérek nélkül. Fájdalmasan szép versben idézi Jobbágy Károly azt a búcsút, amelyre már hiába várták az egyik testvért, de amelyre még nem érkezett el a repülőgép-katasztrófa híre: „...Nézzük csak, hogy ki hiányzik? Itt van a két Vujicsics? Sztoján itt! — szakálla látszik de Tihamér sehol sincs. Elrepült, elrepült, a helye még ki se hűlt." 2 (Jobbágy Károly: Szentendrei búcsú) Maga Vujicsics D. Sztoján így búcsúzik halott testvérétől 1975 augusztusában Átváltozások című versében: „elmerültél holdvilágba tejút gubancán megbotoltál nemléttel farkasszemet néztél nagy sötéttől elbődültél suhanvást üstöklő szivárvány bűvöletében felragyogtál örök útféli kopjafa s robajlottál feneketlen bugyráig a boltozatnak j35