Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

NAGY ZSUZSA Budapest, 1929. február 14. A főként ifjúsági regényeiről ismert írónő 1932-ben, hároméves korában került kapcsolatba Szentendrével, amikor szülei megvásárolták a Zenta utca 5. számú nyaralót. (A ház később Barcsay Jenő festőművész tulajdona lett.) Kedves emlékei közé tartoznak édesapja szentendrei baráti körének vidám összejövetelei. Nyarainak nagy részét később újságíróként, majd tanárként is Szentendrén töltötte kezdetben szülei házában, majd saját nyaralójában (Felhő utca 7.) Máig egyik ihlető forrása és pihentető menedéke gyermekkora városa. Egyik legismertebb regényét, A huszonnegyedik órát (Bp. 1959. Móra) első megjelenésekor a városi-járási könyvbarátok körében rendezett irodalmi esten is bemutatta a szentendrei művelődési házban. így ír róla a helyi lap: Nagy Zsuzsa „... most megjelent regénye a közelmúlt legérdekesebb témájával, a felszabadulással foglalkozik egy Szentendrére emlékeztető kisváros légkörében. ... Kicsi kora óta Szentendrén élt, tehát benyomásai és városszeretete minden idegszálával Szentendréhez fűzi, s regényében élvezetes, szemléltető módon örökíti meg a nehéz esztendők társadalmi és lelki fordulatát." A regény 1944. március 18-án kezdődő cselekményének színhelyét, a Budapesttől 20 km-re lévő Duna-parti Bélaváradot Szentendréről mintázta az írónő. A várost áthálózó pincerendszertől a múlt századvégi fíloxérán, a HÉVmegállón át a kocsigyárig számos konkrét helyi utalást találhatunk. A regény szereplői viszont az ország bármely kisvárosában élhettek volna: üldözött zsidók, zavaros ideológiájú nyilasvezetők, ellenálló munkások, tanítók, papok. A regény második kiadása 1985-ben jelent meg a Magyarországi Református Egyház sajtóosztályának a gondozásában. Jegyzetek: 1 Beszélgetés Nagy Zsuzsával 1984. augusztus 30-án 2 Pest Megyei Húrlap Szentendre különkiadása, I960, március 19. 84