Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

mindennapos gondjait, a kisemberek szemével nézte a közügyeket, türelmetlenül ostorozta a városfejlődés bürokratikus akadályait, „kényelmetlen" kérdésekkel zaklatott kisebb-nagyobb beosztású vezetőket. Gyakran ütközött áttörhetetlen falakba, — nem csoda, hogy csupán három évig szerkesztette a lap Szentendre-oldalát. Ezután különféle fővárosi újságoknál próbálkozott, végül 1982 elején a Magyar Nemzet szerkesztőségéhez került, ma is ott főmunkatárs. Öt éven át rendszeresen írt riportokat a Budapest című folyóiratba*. 1980 és 1984 között néhány riportja bekerült az írószemmel című antológiába. Nem szakított egészen szentendrei újságírói tevékenységével sem, 1979—80ban például rendszeresen publikált a Máté György szerkesztette Szentendrei Műsorba, melynek a Szentendrei beszélgetések című rovatában sokszínű, érdekes portré bontakozik ki Kertész Péter célratörő, ízig-vérig riporteri kérdései nyomán például Hemző Ilona használtcikk-kereskedőről, Szánthó Imre festőművészről, Pirk Ambrus kertészmérnökről, Wiedermann Károly filmrendezőről, S. Hegedűs László országgyűlési képviselőről. Az 1989. január 16-i számtól kezdve Vicsotka Mihállyal közösen Kertész Péter vette át Máté Györgytől a Szentendre és Vidéke című újság szerkesztését. Cikkeiben nyílt tájékoztatást ad közérdekű kérdésekről, állampolgári „alulnézetből" szemléli és foglal állást a közellátás, a lakáselosztás, az egészségügy, az iskolaügy, a múzeumügy, a városi költségvetés kérdésében. Egyenes, olykor nyers kérdéseivel gyakran szít vitákat, gyakran kelt ellenérzéseket. Nehéz ember, nem adja fel saját igazát. Viszolyog minden szépelgéstől, csak gúnyos felhanggal írja le Szentendréről az elkoptatott „ékszerdoboz" kifejezést. Az ő szépirodalmi igénnyel megírt Szentendre-képe kiábrándítóbb, de igazabb. „Nézem a város újévi arcát, s mintha ráncosabb lenne. A tél kegyetlen kontúrjai jól láthatóvá teszik a nyári ragyogásban s a más évszakbeli alkonyatokban elrejthető fáradtságait." Kertész Péter éppen a sokak által elrejteni akart fáradtságokat, ráncokat, kegyetlen kontúrokat és kontrasztokat állítja reflektorfénybe. Mindennapi, közéleti küzdelmet vív a városért, s ez a harc nem kedvez a lírai ellágyulásoknak, versírói hajlamai újraélesztésének. Mióta újságíró, nemcsak nem publikál, de nem is ír verseket. Inter arma silent musae. Jegyzetek: 1 Szentendrei Műsor, 1979. január, márciusjúlius, december, 1980. február 2 Szentendre és Vidéke, 1989. január 16. 3 Beszélgetés Kertész Péterrel, 1989. április 65