Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)
Az 1970-es években a Dunakanyarban élő írók és költők gyakran találkoztak otthonaikban, majd a Szentendre Baráti Kör keretében a művelődési házban. Köztük volt Jobbágy Károly is. Később egyre zárkózottabbá, magányosabbá vált. Balogh László festőművészhez fűzi szorosabb kapcsolat, akivel majdnem kert- és patakszomszéd. Ő készítette Jobbágy Károly Szentendrei búcsú című verseskötetének borítóját és kötéstervét. Szentendrén került közelebbi ismeretségbe Vujicsics Tihamérral, aki a budapesti Eötvös Gimnáziumban végzett, ott, ahol Jobbágy Károly nyugdíjazásáig a könyvtár vezetője volt. Évekig készült megverselni Vujicsics egyik diákkori csínyjét. A tragikus repülőgép-szerencsétlenség után azonban siratóének lett a tréfásnak szánt versből. ,,A Szábornán túl, lenn a völgyben, a tímár-templom udvarán gyülekezik már megbűvölten körben pár hívő, sok pogány. Nézzük csak, hogy ki hiányzik? Itt van a két Vujicsics? Sztoján itt! — szakálla látszik de Tihamér, sehol sincs. Elrepült, elrepült, a helye még ki se hűlt. Sírni kéne! Sír a kóló, elhallgat a furulya. Csend van, örökkétig szóló, lehullt a nap mosolya. Ide áll, oda áll, velünk táncol a halál. Adjon Isten békességet szolgájának, aki tán egy perc alatt porrá égett épp e vidám délután. Dalolunk is, de sután... Már csak nekünk furulyázik, ha lesz búcsú ez után. 1975. szeptember 9-12. (Szentendrei búcsú) 57