Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)
JOBBÁGY KÁROLY Balassagyarmat, 1921. május 27. A József Attila-díjas költő 1939 karácsonyán találkozott először a várossal, amikor két emlékezetes napot töltött a Gőzhajó utcában. Az akkor tizennyolc éves fiatalembernek már jelentek meg versei. A Szentendrén töltött napok újabb versek írására ihlették, melyeket ma is kiadatlanul őriz. így emlékezik vissza negyvenöt év távlatából az akkori Szentendrére: „Sokszor járom mostanában a kis város kanyargó utcáit, keresve annak a két napnak emlékeit, de nem lelem. Alig emlékszem valamire. Ebédeltünk valahol, mintha a mai Béke házában lett volna; moziban is voltunk, a mostani régi moziban, és beültünk a cukrászdába is egy gesztenyepürére, de az nem a Művész volt, az a cukrászda a Fő térre nézett, csöndes, finom krúdys fészek, csengő volt az ajtaján, ahogy beléptünk...' A várossal való újabb találkozás harminc évet váratott magára. 1969-ben, az Éjszakai vetítés című verseskötetének honoráriumából Pest közelében telket akart venni. Újságban olvasta a hirdetést: telek Szentendrén, alig tíz percre a Fő tértől. A régi emlékek hozták ki Jobbágy Károlyt Szentendrére, majd a telken lévő óriási diófa láttán döntött. Beleszeretett, mint Móricz Zsigmond a leányfalui telek diófájába. (Jobbágy Károly diófáját később egy vihar kettétörte.) A telekre faházat vásárolt, melyet ő és családja alakított tovább. Azóta ez Jobbágy Károly alkotó- és pihenőháza, csendes menedéke. „Szentendre! Bükkös-parti csend. De jó is ide menekülni. Nézni ezt a csepp végtelent, este egy kertiszékbe dűlni." (Menedék) Az egész heti budapesti könyvtári munka után itt tudott igazán felüdülni. Szívesen várta és várja ide nyugdíjasként is barátait, mint azt a következő vers tanúsítja: ^ A Dumtsa j en ő utcán végig utadat lépteim kísérik, s a kanyargós Rákóczi utcán a sarkok mögül már nevetsz rám az Április 4. utca fáit köszöntve (mind neked világít), a Lehel utcán balra tartva kerülsz az árnyas Bükkös-partra, hol a 68/b. alatt már várunk, terített asztaloknál." (Idegenvezető barátoknak) 55
