Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

DÉKÁNY KÁROLY Dévaványa, 1920. március 8. író, költő, műfordító. A népi írók táborába tartozik. 1947-ben elhagyta az országot, Franciaországba került, ott járt egyetemre. 1955-ben hazatért, de 1956 őszén ismét emigrálni kényszerült. Hollandiában telepedett le, az amszterdami egyetem könyvtárosaként ment nyugdíjba. 1953-ban Hamburgban jelent meg első verseskötete, melyet több magyar-, illetve holland nyelvű verses-, novellás kötet és könyvtártörténeti szakkönyv követett. (Pl. Hollandiai könyvtártörténetem 1973-ban és 1985-ben.) Átfogó jellegű holland-magyarnyelvű antológiát állított össze Holland költők Gortertől napjainkig címmel. A kétkötetes műben saját műfordításait tette közzé (Amstelveen, 1986.Uitgeverij Forum). Jelentős kulturális szervező munkát végzett. 1966-ban megalakította a HOMKE-t, a Holland—Magyar Kulturális Egyesületet, melynek célja a két kis nemzet kultúrkapcsolatának megteremtése volt, először a második világháború után. Ugyanezzel a céllal létesített Amszterdamban egy magyar nyelvű kulturális dokumentációs központot. A holland és magyar irodalom kapcsolatának erősítése céljából 1976-ban kis kiadót létesített Forum néven. Az 1970-es évektől rendszeresen haza látogatott Magyarországra. Kapcsolatot tartott a Magyar írók Szövetségével, sőt a Kulturális Minisztériummal is több ízben tárgyalt és megegyezett a holland—magyar kulturális kapcsolatok szervezése ügyében. Rendszeresen levelezett az írószövetség szervező titkárával, a Leányfalun élő Fábián Zoltánnal. Kapcsolatba került a Dunakanyarban élő írókkal, többek között Cseres Tiborral, Jobbágy Károllyal, Karinthy Ferenccel, örvös Lajossal, Szakonyi Károllyal, Szeberényi Lehellel. Belefáradva a holland és magyar hivatalos fórumokkal vívott szélmalomharcba, mind több időt töltött a Dunakanyarban, főleg Szentendrén. 1987. márciusában Szentendre városnak ajándékozta amstelveeni kiadójának két nyomdagépét azzal az indoklással, hogy nagyra becsüli a város kulturális fejlesztési és idegenforgalmi programját. „Sok szép időt töltöttem és töltök Szentendrén és környékén, ahová művész és író kartársaim és barátaim oly szívesen telepszenek ki a zsúfolt és zajos Budapestről. Mindig jól éreztem magam társaságukban. Most, hogy megöregedtem, tudom csak igazából becsülni Szentendrének elért eredményeit és előnyeit." — írta az ajándékozás tényét rögzítő levélben.

1 (A Dékány Károlytól kapott gépen szedik többek között a Szentendre és Vidéke című helyi újságot és jelen kiadványunkat is.) Mindjobban gyötörte a honvágy. „Festettem magamnak egy hazát, hogy legyen miért sóvárognom" — jellemzi külföldi életét Útban című versében. A „puszta küldötteként", „nyájból szakadtán" indult el annak idején hazájából, s négy évtized után ugyanúgy tért vissza: 27