Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

TAKÁCS TIBOR Szeged, 1927. július 29. A számos történelmi és ifjúsági regény szerzője így ír Szentendrével való több évtizedes kapcsolatáról: a budapesti és nagybányai festőbarátokkal „... sokszor jöttem ki tavaszokon és nyarakon, jöttünk a művésztelepre, ők a régi ismerősöket keresték, én barátkoztam, ismerkedtem. Miháltzéknáljó szót kaptunk, Pirkéknél bort ittunk, Ilosvai Varga Istvánéknál előbb a képeket csodáltuk, majd a kaktuszokat dicsértük és Barcsay mesternél hallgattunk, ha már kifogytunk a szóból."

1 Takács Tibor 1976-tól tavasztól őszig Szentendrén tölti ideje jó részét: akkor kezdte építeni nyaralóját a Tyúkos-tetőn —jórészt saját keze munkájával. Azóta követi szinte testközelből a természet évszakonkénti átváltozásait. Ez az egyik fő élménye a hegyen. A másik pedig a saját munkával teremtett épület, kert, környezet semmi mással össze nem hasonlítható öröme és a teremtő munka által összeforrt közösség melege, — hiszen „hétvégi kőműves itt mindenki."

2 A Tyúkos-tető természeti szépségeiről, lakóinak mindennapjairól írt elbeszélései és Szentendrei szonettek címen közölt versei 1977 óta rendszeresen olvashatók a Pest Megyei Hírlapban, alkalmanként a Békés Megyei Népújságban, a Délmagyarországban, a Képes Újságban, a Kertbarát Magazinban, a Négy Évszakban, a Népszavában és a Szabad Földben. Szentendréről szóló mintegy száz megjelent írásának újságkivágatát — verseit, tárcáit, elbeszéléseit — gondosan, időrendbe szedve őrzi egy dossziéban, melynek fedőlapját Szánthó Imre Szentendre című linóleummetszete díszíti. A gyűjtemény egyik szonettje, amely a legkonkrétabb képet adja Takács Tibor Tyúkos-tetői világáról: ,,A telek kétszáz négyszögöl, a ház harminckét négyzetméter, az ég fölöttünk kék tükör álmok párás igézetével. Szemközt a Kada csúcsa áll s azon túl Dunakeszi tükröz. A szigeten Horány, Surány, ide tartoznak életünkhöz. És lent Szentendre kövei: házak, tetők, cserepek, tornyok, itt próbálom megfejteni életemet: bogozok, bontok elborulva mély sebeimben : ötvenen túl, halálon innen."

3 118