Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

SZÁSZY ISTVÁN Pócsmegyer, 1862. július 28. - Szentendre, 1927. február 23. Tóth Béla így dedikálta Magyar anekdotakincs című könyvének egyik példányát: „Dr. Szászy Istvánnak, legzseniálisabb munkatársamnak." A nagynevű anekdotagyűjtő „munkatársa", Szászy István, irodalmi közegben töltötte gyermekéveit: apja, a pócsmegyeri református pap több újságnak, például a Jókai által szerkesztett Magyar Sajtó-min is levelező munkatársa volt. Szászy István váci gimnazista, majd később egyetemista korában a szünidőket Pócsmegyéren és Leányfalun töltötte. Bács megyébe került orvosnak, de a szülőföldjén szerzett élmények ott is sokat foglalkoztatták. „Már óbecsei orvos volt, amikor megjelent a Pest megyei anekdoták című könyve [Óbecse, 1908. Lévaykiad.], amely nagyrészt a Dunakanyar anekdotáit foglalja magába. Még ifjú korában hallotta ezeket, amint szájról szájra jártak a Szentendreiszigeten és környékén. írói tehetségével megkapóan foglalta írásba ezeket a néprajzi és kortörténeti szempontból is érdekes, többé-kevésbé megtörtént, apró históriákat. Ennek a vidéknek egész romantikája, a szigeti emberek humora, sok furfangos ötlete, tréfája tárul elénk a szellemesen megírt, csattanósan végződő, jó ízű adomákban." Szentendréhez két anekdota kötődik. A szentendrei paprikás címűben a szentendrei vásárra érkező vendégeknek olyan erős paprikást főzött az ugyancsak ott vendégeskedő kisoroszi rektor, hogy mind neki kellett megennie. „Hogy mennyi paprika lehetett abban a szentendrei paprikásban, legjobban tudhatná Vámossy bátyánk, ki az egyetlen falatot még másnap is, — sőt talán még keservesebben, — érezte!" A másik történetben dr. Knoll szentendrei fizikus nagy dilemma elé állítja Halasi Pétert: vagy lemond a pálinkáról, vagy megvakul. Halasi Péter: „Inkább az ablak törjön be, semhogy összedőljön a fundamentum!" —jelszóval tovább iszik. Szászy István rövidesen kiadta Óbecse környékének anekdotáit is (Bács megyei anekdoták, Óbecse, 1909.), amellett szerb nyelvű verseket fordított magyarra, önálló verseket és nótaszövegeket írt, melyekhez dallamot is komponált. „A századforduló idején országszerte ismerték és dalolták nótáit, de kiváltképpen Bácskában örvendtek népszerűségének, ahol a cigányzenekarok is játszották ezeket." Idős korában - 1923-ban — Szentendrére költözött a Kossuth Lajos utca 2. szám alatti házba, melyet később, a Bükkös-patak rendezésekor lebontottak. A lakás egyik szobáját rendelőnek rendezték be, ahol nyugdíjas orvosként praktizált. Egy időben a polgári iskolában egészségtant is tanított. Gyakran ellátogatott leányfalui gyümölcsösébe és szülőfalujába, Pócsmegyerre. Szentendrére költözése után már nem írt, de szívesen énekelte és zongorázta régi dalait, sőt nevelt lányát is megtanította zongorázni. Dr. Horváth Ákos helyi zeneszerző több versét megzenésítette. Halála után három évre, 1930-ban állíttatta fel sírkövét özvegye a hegyi temetőben.

5