Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

SZÁNTÓ PIROSKA Kiskunfélegyháza, 1913, december 7. A Kossuth-díjas festőművésznő kétszeresen — sőt háromszorosan — eljegyezte magát a szépirodalommal: illusztrál,ír - és Vas István költő felesége. Eljegyezte magát Szentendrével is — egyszer, de életre szólóan. 1939-ben ismerte meg a várost, itt került kapcsolatba Vajda Lajos festőtársaságával. Szentendre és a Vajda-kör alapvetően meghatározta Szántó Piroska festészetét, csoda-e, ha soha többé nem tudott elszakadni tőle? Vajda Lajos és Juha, Bálint Endre, Bán Béla, Berda Ernő, Cserepes István, Fekete Béla, Juhász Pál, Korniss Dezső és Törzs Éva baráti társaságához tartozott, velük együtt fedezte fel Szentendrét. Bálám szamara című könyvében ad élénk, szemléletes képet felfedező élményéről. „...a legsötétebb és legolcsóbb szentendrei albérleti szobákból bújtunk ki, hogy találkozzunk a hajóállomásnál, a piacon, a templomban, a szerb misén, és este együtt kóboroljunk az akkor még alig világított szentendrei utcákon, és bámuljuk a nappal oly tarka város tűzpirosán világító alacsony ablakszemeit. Igyekeztünk neveletlenül benézni a zsúfolt parányi szobákba — ahány, annyiféle volt, kettő sem akadt hasonló, szó sem volt még variabútorról, csak az ablaküveget szerették egyformán piros kendővel elfüggönyözni Szentendrén, ettől aztán égi fényben ragyogott a foltos mosdótál fölött bolhát rázó inges néni, a szerb sarokoltár mécsese előtt üveget meghúzó öregember vagy az asztalon álló ecetes légyfogóba merengő cica, a petróleumlámpa fényvető bádogtányérja előtt. ...Állunk a piacon — akkor még a Duna-parton volt, hosszan nyúlt a mai révtől a Görög Kancsóig..... A platánok széles zöld árnyéka alatt villog a korai alma, tüzel a cseresznye, a Duna világító háttere előtt óriási csomag levendulát halmoz egy «hátnyi» tetejére egy szentlászlói férfiú, a felesége fehér ingvállában kék szalag, az ő fehér ingjén kék porcelán gombok." Egyszerre kell festőszem és igazi írói toll ilyen mozgalmas, élő színekben pompázó városkép rögzítéséhez. Szántó Piroska leírása az avatatlanokkal is megsejteti azt a többletet, amit csak igazi művész láthat tájban, tárgyban, emberben. Ugyanígy ír a még beépítetlen pismányi domboldalról, a szerb templomok ikonosztázáról, a Preobrazsenszka-templom augusztus 19-i ünnepéről, a dunai kofahajóról. Ugyanígy hozza emberközelbe például Vajda Lajos, Módok Mária, Paizs Goebel Jenő, Mándy Stefánia alakját: nem ,fagyon tudós írást" ad róluk, hanem nagyon emberit. így érez, így lát, miközben a leglehetetlenebb albérletekben nyomorog Szentendre legkülönbözőbb utcáiban. Csupán Kinczli Gyuláné Bogdányi úti és Malatinszkyék pismányi lakására gondol vissza szeretettel. Kellemes napokat töltött 1940-ben a Barackos úti Hertl-villában is.

2 Igazán vidám, szabad bohém-tanyára bukkantak Pismányban a Haluskai házban, ahová a bérlő, Herget Józsefné, Boris néni befogadta az egész baráti társaságot. Az itt töltött hónapok máig is Szántó Piroska legkedvesebb emlé111