Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 6. Milánói hatás Bergamóban (a Marinoni-műhely). Kompromisszum Velencével (Andrea Previtali)
Az 1454-es lodi békét követően Bergamo területe tartósan Velence politikai erőterébe került, a velencei köztátsaság legnyugatibb nyúlványa lett. Nyugatról azonban határos volt a milánói hercegséggel, így továbbra is erős lombard hatások érték képzőművészetét. Ezt bizonyítja az is, hogy Bartolomeo Colleoni, a velenceiek zsoldjában álló hadvezér saját mauzóleumának építésére a kor legnagyobb, építészként is dolgozó lombard szobrászát, a paviai Giovanni Antonio Amadeőt kérte fel. Ez a folyamat akkor gyengül meg végleg, mikor aló. század második évtizedében Bergamóba érkezik a modern velencei festészet három jeles személyisége, Lorenzo Lotto, Andrea Previtali és Giovanni Cariani, utóbbi kettő a város szülötte. A Velencével folytatott kétoldalú művészeti kapcsolatok esetében mindamellett az a tendencia, hogy Bergamo műveket importál és művészeket exportál. A lagúnák városába áttelepült bergamóiak - bizonyítandó szülőföldjükhöz való ragaszkodásukat - számos poliptichont rendelnek meg azért, hogy perifériára szorult szülőhelyüket Bartolomeo Vivarini, Giovan Battista Cima da Conegliano, Leonardo Boldrini, Cristoforo Caselli és Lattanzio da Rimini műveivel kárpótolják. Ugyanekkor több bergamói származású festő is - mint a már említett Giovanni Cariani és Andrea Previtali - a főbb velencei műhelyekben tanult, hogy azután szülőföldjére visszatérve a város és környéke művészeti igényeit elégítse ki. Ebbe a tarka és összetett képbe bonyolult módon illeszkednek azok a lombard művészek és művek, amelyek Bergamo művészetét gazdagították, nevezetesen Vincenzo Foppa és Ambrogio Bergognone poliptichonjai, Pietro Bussolo szobrai, vagy éppen Bramantino és Bernardo Zenale újításai (melyek egyébként Fra Damiano Zambellinek a jelenleg a bergamói San Bartolomeo templomban lévő stallumára készített intarziáin is láthatók). Változatos kép tárul tehát szemünk elé, ami nem meglepő egy határrégió esetében. E kontextusban, Milánó és Velence kettős vonzásában jött létre a Marinoni család helyi jelentőségű műhelye, amely 1493 és 1551 között működött, először Giovanni, a családfő, majd fiai, Antonio és Bernardino, később Antonio fiai Ambrogio és Francesco, végül Ambrogio fia Antonio irányításával. A festőműhely az Albino közelében, a Serio folyó völgyében fekvő Desenzano al Serióban működött. A Marinoniak tevékenysége több generáción és hosszú időszakon ívelt át. Hangsúlyoznunk kell, hogy művészetük mindig tökéletesen tükrözte a területükre jellemző ízlés dinamikus változásait, bár a fővárosban zajló apróbb rezdülések természetesen nem csapódtak le azonnal műveikben. A család tagjai leginkább a Bergamo környéki völgyekben tevékenykedtek, és mindig némi késéssel reagáltak az éppen feltűnő újításokra, ők is két véglet között mozogtak: kezdeti időszakukat erősen meghatározta a lombard hagyomány, az utolsó időszakban viszont már egyértelműen Velence irányába tájékozódtak. Igen nehéz a műhely egyes tagjainak munkáit elkülöníteni, mivel gyakorlatilag mindannyiuk művészetét ugyanaz a kulturális környezet határozta meg. A műhely egyik legjelentékenyebb alkotásán, a Desenzano al Serio-beli San Pietro templom poliptichonján Antonio és Bernardino Marinoni a felső középső fülkében Vincenzo Foppának a bergamói Santa Maria delle Grazie templom poliptichonjához készült, és ma a milánói Brerában látható Madonna a gyermek Jézussal és két angyallal című képének pontos másolatát alkotta meg. Bár egyértelmű, hogy Foppa műve volt a festmény előképe, mégis meg kell említenünk az eltéréseket is: a Marinoni képen eltűnik az architektonikus keret, valamint hiányzik a finom fényjáték is. Nem marad más, csak a sima, arany háttérbe vesző, élénk színekkel kitöltött, kiüresedő séma. I. Antonio és Bernardino Marinoni: Bari Szent Miklós és Assisi Szent Ferenc; Szent Bernardin és Szent Ágoston Bergamo , Accademia Carrara Antonio and Bernardino Marinoni: Saint Nicholas of Bari and Saint Francis of Assisi; Saint Bernardino and Saint Augustine Accademia Carrara, Bergamo
