Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 4. Ambrogio Bergognone, a Sforzák udvari festője

6. Ambrogio Bergognone: A Santi Stefano e Domenico templom poliptichonja? (rekonstrukció) Bergamo, Accademia Carrara Ambrogio Bergognone: Polyptych of Santi Stefano e Domenico Church? (reconstruction) Accademia Carrara, Bergamo 7. Ambrogio Bergognone: Pünkösdi poliptichon Bergamo, Santo Spirito templom, 1508 Ambrogio Bergognone: Pentecostal Polyptych Santo Spirito Church, Bergamo, 1508 Krisztus a három Máriával kapott helyet. E figurák közül a szentek alakját egyrészt még túlzottan kimért statikus­ság, másrészt viszont egyfajta zománcosan fényes festés­mód jellemzi, ami e képeket a paviai alkotásoknál sokkal jobban közelíti olyan művekhez, mint például az a négy történetet megjelenítő nagyszerű sorozat, amelyet Amb­rogio 1494 és 1501 között illesztett be a lodi Santuario deirincoronata mára elpusztult freskóciklusába. Csakúgy, mint a poliptichonon, itt is gyengéd derűvel festette meg a szereplőket, mintegy átemelve őket a mennyei csendbe. A bergamói poliptichon központi Pieta-ja vi­szont már a művész olyan új problémák iránti érdeklő­déséről árulkodik, mint a mozgásban lévő figurák ábrá­zolása, vagy a szereplők érzelmi részvételét tükröző, be­szédes arckifejezések hangsúlyos bemutatása. Ezek az új felvetések a Leonardo és Zenale nevével fémjelzett kor­szak milánói művészeti életének aktualitásai voltak. Azt azonban nem tudjuk, hogy Bergognone hogyan reagált e problémákra az oltárfelépítmény legfontosabb, mára elve­szett középső táblaképén - természetesen feltételezve, hogy ezt a részt eredetileg nem faszobor díszítette. Ber­gognone valószínűleg ugyanebben az időben festett egy jelentős kvalitású, talán magánáhítat célját szolgáló, ran­gos megrendelőnek készített kicsi Madonna képet, amely értékes keretezést kapott (Kat. sz. 19.). A kép felte­hetően Bergamóból származik, és ez azt is bizonyíthatja, hogy a művész - igaz ugyan, hogy első ízben -, abban az időben már járt a városban. Később Bergognone több fontos megbízást kapott Milánóban és más városokban. Például megrendelték tőle a milánói Santa Maria della Passione freskóit (1500-1510), vagy Krisztus megkeresztelkedését a meleg­nanói plébániatemplomba (1506), és megint csak Ber­gamóba a Szentlélek eljövetelét ábrázoló oltárképet (1508), mely eredetileg a bergamói Santo Spirito templom főoltárát díszítette, s onnan került az egyik mellékoltárra (7. kép). Ezzel összefüggésben valószínűsíthető, hogy Ambrogio másodszor is járt Bergamóban, hiszen a Santo Spirito számára készült mű szerkezete olyannyira komplex, hogy megalkotásához minden bizonnyal személyesen kellett megtekintenie a helyszínt. Másrészről a milánói helyzet sem volt a legnyugodtabbnak mondható a város franci­ák általi elfoglalását és Ludovico il Moro 1499-es elű­zetését követően. így elképzelhető, hogy a festő elvállalt ekkortájt egy harmadik fontos bergamói megbízatást is, amelyet többféleképpen próbáltak rekonstruálni. Úgy tűnik, hogy egy két szintes nagy poliptichonról van szó, amelyet mindkét oldalon, mind a felső, mind az alsó sorban három-három szent egészalakos figurája díszített. Összesen tehát 12 szentet ábrázolhatott a művész, és eredetileg egy olyan Madonna-kép két oldalán sora­kozhattak, amelyet esetleg a Borromeo-gyűjteményben őrzött, úgynevezett Rózsás Madonnával azonosíthatunk. Azon táblák közül, melyek ezt a feltételezett nagy­szabású együttest alkották, három került - más-más úton - az Accademia Carrara gyűjteményébe. Közülük kettő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom