Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 4. Ambrogio Bergognone, a Sforzák udvari festője
2. Ambrogio Bergognone: Szent Péter és Szent Pál Pavia, Museo della Certosa Ambrogio Bergognone: Saint Peter and Saint Paul Museo della Certosa, Pavia 3. Ambrogio Bergognone: Szent Mária Magdolna, Szent Jeromos, Szent Márta, Szent János Evangélista Philadelphia, Johnson Collection (az első tábla); Bergamo, Accademia Carrara (a másik három tábla) Ambrogio Bergognone: Saint Mary Magdalene, Saint Jerome, Saint Martha, Saint John the Evangelist Johnson Collection, Philadelphia (first panel) ; Accademia Carrara, Bergamo (the other three panels) volt, vagy éppen arra, hogy a festő maga tartózkodott ott, netán a „franciás" stílusát illették így, nem lehet egyértelműen eldönteni. Az viszont kétségtelen, hogy az anyagkezelés csiszoltsága, a zománcos színek, a szinte túlzó ornamentika, sőt bizonyos szándékoltan kiegyensúlyozott megoldások jórészt a burgundiai festészetből származhattak, amelyből egyébként sajnos nem sok maradt fenn. Tevékenységének ebben a szakaszában, úgy tűnik, Bergognone egyáltalán nem kapcsolódott közvetlenül Bergamóhoz, ám egy, a Paviában töltött időszakban keletkezett ötletre utal a Szent János Evangélistát, illetve Szent Pált ábrázoló két bájos, kisméretű táblaképe (Kat. sz. 17.). A két kép 1900-ban került az Accademia Carrara gyűjteményébe, Francesco Baglioni adományaként (tehát ugyanabban a hagyatékban volt, ahol a Colle oni-kártyák). A két szent ruhájának redőzetén megfigvelhető erős plaszticitás voltaképpen még Foppa 1470-es évekből származó műveire vezethető vissza. Foppa 1474 és 1476 között dolgozott a paviai várkastély ma már nem létező ereklyekápolnájának freskóin, 1475-ben pedig a bresciai karmelita templom Averoldi-kápolnájában. Bergognone azonban csak rövid ideig érdeklődött a bresciai mester művészete iránt. Az általunk tárgyalt két kisméretű kép közvetlen előképét egyébként is a művész által készített triptichon Szent Pétert, illetve Szent Pák (2. kép) ábrázoló oldalképei jelentik, melyek eredetileg egy mára eltűnt Madonna a gyermek Jézussal ábrázolást fogtak közre. Tudjuk, hogy ezt a triptichont Bergognone a Certosa déli kereszthajójának oltárára készítette. Ismeretes az is, hogy ez a mű már 1488—89-ben ott állt, de megfestése korábban, az 1480-as évek elején is történhetett. Az, hogy a két kis táblaképnek előképe a triptichon, Szent Pál alakjának esetében egyértelmű, míg kevésbé nyilvánvaló Szent János Evangélista figurájánál, bár a festő nagyrészt a Szent Péter-képről veszi át a redőzet esésének ábrázolását, közvetlen mintaképként azonban már egy annál jóval későbbi, épp bergamói megrendelésre készült poliptichonja táblaképét használja (3. kép). Bizonyos, hogy ez a kisebb változat - amelynél a műhelytagok közreműködése is jelentős - az arany alapra helyezett, díszített keretezés ellenére, a két szereplő kevésbé szoborszerű beállításának határozatlansága miatt, ráadásul a valószínűleg szakszerűtlen restaurálásokkal tetézve, jóval gyengébb kvalitást eredményez, és már inkább a cinquecentóra datálható. 1490-ben Paviában készülhetett - feltehetően szintén a műhely tagjainak közreműködésével, akik között már Ambrogio testvére, Bernardino is felbukkan az a szokatlan jelenetet ábrázoló kisméretű táblakép, amelyen Szent Ambrus és Theodosius császár találkozása látható (Kat. sz. 18.). E mű a Lochis-gyűjteményből került az Accademia Carrara tulajdonába. A kép főként azért érdekes, mert a jó tájképfestői vénával megáldott művész, rá jellemző módon, kitűnő rövidülésben ábrázol egy távolba vesző milánói utcát, melynek végén egy na-
