Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 1. Udvari gótika és flamand újítások
attribúciója felülvizsgálatra szorul. A feltehetően láda előlapjaként szolgáló művet inkább firenzei területhez kötném, időben pedig a quattrocento közepére tenném, nem túl távol Giovanni di ser Giovanni, másként lo Scheggia - vagyis Masaccio testvérének - hasonló műveitől. A szigorú - bár építészeti elemek nélküli - térkoordináták, amelyek közt a pilaszterszerűen elrendezett szerelmes arisztokraták menete halad, arról a felemelő pillanatról tanúskodnak, amikor a művészek felismerték a megvilágítással kiemelt perspektívában rejlő lehetőségeket, ahogy azt a firenzei művészet történetének Domenico Veneziano és Filippino Lippi működése közti szakaszában láthatjuk. Az ábrázolt szereplők alakjának megformálása nemcsak lo Scheggia vagy épp Domenico figuráival mutat közvetlen hasonlóságot: a keskeny arcok elegáns profiljai Paolo Uccellónak a pratói dómban festett figuráival is rokoníthatók. A Szent Jeromost ábrázoló, igen jó állapotban fennmaradt, értékes táblakép (Kat. sz. 5) - ahogy korábban már utaltunk rá — egyértelműen Rogier van der Weyden kompozíciójából származik. E képet, legalábbis az általunk ismert változatában, talán fia, Pierre festhette, egy kisméretű triptichon külső oldalára (3. kép), melyet Pesaro ura, Alessandro Sforza rendelt meg, aki 1458-ban Jó Fülöp brüsszeli udvarában időzött. E tényen alapult az a feltételezés, hogy a kép egy rejtélyes művész, bizonyos Zanetto Bugatto alkotása lenne. Róla azt tudjuk, hogy mivel igen tehetséges festő volt, és fiatal korától a Sforzák milánói udvarában tevékenykedett, Francesco herceg megajándékozta a lehetőséggel, hogy Flandriába utazzon - egy Jó Fülöpnek szóló ajánlólevél kíséretében -, és a nag> r flamand mesterektől tanulva tökéletesítse technikai tudását. Zanetto feltehetően 1461-ben tűnik fel Brüsszelben, és 1463-ban már visszatér Milánóba. Az eset jól példázza a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok szorosabbá válásából egyenesen következő szélesebb körű érdeklődést a flandriai művészet iránt, csakúgy, mint Toszkánában. Más kérdés, hogy fenntartható-e az a hipotézis, amely közvetlen összefüggést lát Zanetto flandriai tartózkodása és az egyetlen magas színvonalú, korabeli, a flamand mester egyik képére valóban visszavezethető itáliai festmény között, még ha Zanetto járt is Rogier műhelyében. Az viszont kétségtelen, hogy az északi művészet iránti érdeklődés a quattrocento második felében a lombard művészetben is, csakúgy, mint korábban a toszkán festészetben, új távlatokat nyit a valóság pontos ábrázolása előtt. Giovanni Valagussa
