Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

I. Giovanni Valagussa: Az Accademia Carrara története / History of the Accademia Carrara

AZ ACCADEMIA CARRARA TÖRTÉNETÉNEK KRONOLÓGIÁJA 1775. május 5. Carrara gróf vásárlási szándékáról a következőképpen tá­jékoztat egy korabeli irat: „Én, Giacomo, Carrara grófja, a néhai Carlo gróf fia, megvásárlom Ferdinando Caccia úrtól a Campana néven ismert, házakból és veteményes kertből álló ingatlant, a San Michel del Pozzo Bianco közelében lévő Borgo S. Tomasóban." Ugyanabban az iratkötegben „ismeretlen szerző, talán Costantino Gallizioli építész tollából származó, az épület galériává és rajziskolává történő átalakítását szolgáló térképek és homlokzati rajzok" is találhatóak. 1796 Meghal Giacomo Carrara gróf. Festménygyűjteményét, vagyonát a Festészeti Iskola (Scuola di pittura) további működtetésének és a Galéria megvalósításának céljára hagyja. 1796-1894 Az Accademia Carrara üzleteket bérel a bergamói vásár területén, amelyek korábban Carlo, később Giacomo Car­rara tulajdonában voltak. Több száz esetben nyújt külön­böző lejáratú kölcsönöket kamatra bergamói és környék­beli polgároknak, amivel lényegében banki tevékeny­ségbe kezd. Egy földbirtoka is van Bariano községben; Antonio Terzi márki 1844-ben örökös haszonélvezeti jogot kap rá, de 1867-ben az Accademia visszaperli a területet, melynek bevételei lehetővé teszik az Iskola és a Galéria működését. 1804 Velencében megvásárolják Salvatore Orsetti gyűjtemé­nyét örökösétől, Bortolo Orsettitől életjáradék fejében. E hagyaték festmények, könyvek, rajzok és nyomtatvá­nyok mellett pillangó- és skarabeusz-gyűjteményt is tar­talmaz. Nyilvános pályázatot írnak ki az új épületre, amelyet Simone Elia nyer (2-4- kép), annak ellenére, hogy Leopold Pollack is indult egy megkapó kertrendezést is magába foglaló tervvel. 1810 Elkészül az új épület, amelynek központi része napjainkig változatlan(5. kép). A casalmaggiorei születésű festőművészt, Giuseppe Diottit nevezik ki az Iskola festészeti tanszakának professzorává, és egyben igazgatójává is; egészen 1845-ben bekövet­kező haláláig hivatalában marad. Ezzel egyidejűleg Gia­como Bianconit kinevezik az Iskola építészeti tanszaká­nak professzorává, aki 1844-ig tölti be a tisztséget. Utána további művészeket neveznek ki részben az építészet, részben az ornamentika, művészettörténet, festészeti ana­tómia, perspektíva, szobrászat és hagiográfia oktatóiként. 1816-1886 Különböző dokumentumok utalnak arra, hogy gipszszob­rokat vásárolnak a Szépművészeti Iskola számára. 1832-1854 Dokumentumok szólnak arról, hogy Carrara gróf lelki üd­véért 52 misét mondatnak a bergamói kapucinusoknál. 1835 Nyilvános árverésen értékesítik Giacomo Carrara képtárának jelentős részét. A gróf halálakor 1796-ban Bartolomeo Borsetti által összeállított, mintegy kétezer tételt számláló leltárból mára a gyűjteményben mind­össze körülbelül 400 festményt sikerült azonosítani. Nagy valószínűséggel ekkor tartják meg először A ber­gamói Accademia Carrara művészek és műkedvelők számára rendezett pénzdíjas pályázataira született művek kiállítását. Egy kis katalógust is kiadnak a kiállított I. G. Berlendis: Az Accademia Carrara előtti tér 1810 után - 1839-1840 előtt G. Berlendis: The Piazza in Front of the Accademia Carrara After 1810- before 1839-40

Next

/
Oldalképek
Tartalom