Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

a felső és az alsó város alacsonyabb helyein levő területek, a part közelében lévő házak. A korzón megkezdett országzászló talapzatát percek alatt tönkretette, a korzó vaskerítését több helyen pehely könnyűséggel kitördelte. A Pokol szigeti csárda helyiségeit, a futballpálvát alig léi óra alatt teljesen elöntötte. Kapkodás, jajveszély, kiáltás, kilakoltatás kezdődött a veszélyeztetett területen. Két óra múlva a jégzajlás megállt." Míg az 1942-cs árhullám két óra alatt árasztotta el a partot, az 1965-ös két hónapig fenyegette a Dunakanyar településeit. Az ár több hullámban érkezett. Május végére várták a 740—750 cm-es tetőzést, amely 30—10 cm-el magasabb lett volna, mint a korábbi maximum volt. A tetőzést követően is újabb és újabb árhullámok érkeztek, fúnius I7-én már 890 cm magas volt a Duna. A hosszan tartó magas vízállás buzgárokat okozott a gátakon. A töltések átáztak, a várost komoly veszély fenyegette. Bár elkezdődött már az idegcnfogalmi szezon, de a kempingek víz alatt álltak. Strandolni a korzón is lehetett, hiszen azt is elöntötte a víz. Az egykori sétám' helyét csak a fák sora jelezte. A komp nem közlekedett, mivel nem tudott hol kikötni. A kishajó-forgalom is leállt, ellenben a vízzel elöntött utcákon csónakkal lehetett közlekedni. A I ímár utcában befalazták az alagsori ablakokat, és a legveszélyeztetettebb helyeken 25-30 családot kiköltöztettek. A várost a 2-es főúton nem lehetett megközelíteni, mert az utat több szakaszon víz borította. A barokk köszöntés híd is veszélybe került, attól lehetett tartani, hogy a víz átbukik a hídon, és elönti a tér alacsonyabban fekvő részeit. Védekezésül befalazták a híd mellvédjeinek nyílását, és a híd fölé fából egy szükséghidat