Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

A fa és kő szállítását az un, priváthajók végezték. A Dunán a keresztirányéi forgalmat (teher és személyszállítás) a sziget és a két part között komp és csavargőzös hajók végezték. A Duna-mentén szállított egyik fő árucikk a hal volt. A vizát tartották a legnemesebb halnak, mely az uralkodók asztalára kerülhet. Nemcsak itthon került a királyi és a főúri konyhákra, de nagy mennyiségben szállították Bécsbe, ahol a vizamészárszékekből szárazföldön jutott el az európai királyi udvarokba. A viza ikrájából kaviárt készítettek, hólyagját bor derítésére használták. A hal a vidék népességének böjti tápláléka volt. Piacon árulták, és vándorárusok vitték a távolabbi falvakba. A pénteki halpiac híres volt Szentendrén és Vácott egyaránt. Szentendrén a parton, a mai Görög Kancsó előtt álltak a halas asztalok, ahol kerek fakádakból szákkal merték ki a pontyot, márnát, süllőt. A helyiek mellett pócsmegyeriek, kalásziak, újpestiek is árultak. A váci halpiac a Szentháromság téren volt. A Dunán való távolsági kereskedés nagy része élelmiszerekkel folyt: a hal mellett a legjelentősebb a bor, gabona, a századfordulótól gyümölcs. A marosi csemegeszőlő és őszibarack, a bogdányi cseresznye és málna, a szentendrei egres a bécsi piacokra is eljutott. A legfőbb felvevőpiac azonban a magyar